Jób így szólt Istenhez: „álmokkal rémítesz, látomásokkal rettentesz engem” (Jób 7,14), majd nyomorúságos helyzetében a következőképpen vallott: „Vétkeztem! […] Magamnak is terhére vagyok!” (Jób 7,20 – King James fordítás alapján) Meglehet, hogy nem értesz egyet a látásommal; elképzelhető, hogy visszataszítónak, valótlannak vagy éppen szórakoztatónak találtad. Másfelől az is lehetséges, hogy bizonyosságot szült szívedben, s most már látod: ideje őszintén elgondolkoznod örökkévaló sorsodról.

Isten gyermeke! Neked nem kell többé félned a tomboló természettől – Isten még ma is trónol
az özönvíz felett! Arra inti és figyelmezteti minden gyermekét, hogy értsék meg az idők jeleit,
de a hívők számára van biztos menedék. A Bibliában így olvassuk: „Az Úr angyala tábort jár az
Őt félők körül és kiszabadítja őket.” (Zsolt 34,7 – Károli)
Ha bízol Istenben, minden csapással bátran szembenézhetsz, s fennhangon hirdetheted: „Az
én Istenem beszél most a világmindenséghez, és az Ő ereje nyilvánul meg! Én pedig
nyugodtan megállok és végignézem az Úr szabadítását!”

A tornyok leomlottak, de mi nem értettük meg az üzenetet

2001. szeptember 11-én kedden leomlott a New York-i Világkereskedelmi Központ ikertornya.
Öt nappal később, ahogy ezeket a sorokat írtam, kinéztem 30-dik emeleti lakásunk
dolgozószobájának az ablakán. A romokból még mindig sűrű füstfelhők gomolyogtak, melyek
azután elterültek a Hudson folyó fölött és a Szabadságszobrot is beborították.
Az azt követő vasárnap, közvetlenül azelőtt, hogy elmondtam volna ezt az üzenetet a Times
Square Gyülekezetben, sírásban törtem ki a szörnyű pusztítás láttán. Kegyelemért
könyörögtem Istennél: kegyelemért a gyászoló családok számára, akik elveszítették
valamelyik hozzátartozójukat; kegyelemért a mentésben dolgozók számára, akik még mindig
kutatták a romokat újabb túlélők megtalálásának a reményében, ám akik csupán halottakat és
leszakadt testrészeket találtak; és kegyelemért minden rendőr, tűzoltó, valamint önkéntes
számára, akik a leírhatatlan borzalmakat látva, zokogva végezték munkájukat.

Közeleg a nyomorúság órája

Részlet David Wilkerson prédikációjából, amely 2001. augusztus 19-én – három héttel szeptember 11-e előtt –
hangzott el a New York Citybeli Times Square Gyülekezetben
Amikor Isten előtt térdelek, kérve Őt, hogy mutassa meg nekem szívének szándékát ezekben
az utolsó időkben, képtelen vagyok elhessegetni magamtól az érzést, miszerint Amerika
hamarosan ismét rendkívül nehéz helyzetbe jut. Hogy mi lesz ez pontosan, nem tudom; talán
gazdasági válság, tömeges munkanélküliség vagy még több terrorizmus. Annyit tudok csupán,
hogy közeleg egy nyomorúságos óra, amely meg fogja rázni az egész világot, és zokog a
szívem, mert Isten népének nagy része nincs erre felkészülve.
Ezen a nehéz órán tiszta és hibátlan hitre lesz szükség, s akkor Jézus előhív majd egy
reménnyel teli maradékot – olyan embereket, amilyeneket Isten is keres. Az Úrnak minden
nemzedék idejében volt egy reménykedő, bizakodó népe, s a mai generáció esetében sincs ez
másképp. Látni fogjuk, amint Krisztus előszólítja legszűkebb baráti körét ezen az utolsó órán.

Hamarosan átlépünk a Vízöntő korából abba a korba, amelyet a Biblia a „nyomorúságok
napjának” nevez. Jézus maga is szólt felőle, hogy olyan „Nagy Nyomorúság” vár a földre,
amilyennek sosem volt még tanúja az emberiség a történelem folyamán.

Az „üldözés szelleme” fenyeget

Látom, amint elérkezik az üldözésnek egy olyan szörnyű órája, amilyennek még sohasem
lehetett tanúja az emberiség. Ez az üldözés az igaz Jézus-hívők ellen folyik majd, és akár egy
tengerből előbukkanó sokfejű szörny, úgy jelenik meg mindenütt. Lassú léptekben és
mérsékelten fog elkezdődni egy olyan időben, amikor a vallásszabadság a leginkább
kiteljesedni látszik. Mindenfelé elhatalmasodik az Egyesült Államok területén, Kanadában és az
egész világon, mígnem végül ádáz őrületté fajul.
A vezető körökhöz tartozók, a kormány soraiban ülők és az igazságszolgáltatásban dolgozók
közül sokak szívét az Antikrisztus szelleme keríti hatalmába, minek következtében e
tisztviselők jogi manőverekbe kezdenek a független gyülekezetek, misszionáriusok és
szolgálattevők zaklatása céljából. Már most is sok bizonyíték utal arra, hogy ez a folyamat
elkezdődött. Látom, hogy eljön az idő, amikor csaknem minden evangéliumi
misszionáriusmunkát, minden vallásos rádió- és televízióadást és az összes bejegyzett
missziós társaságot olyan közelről fogják megfigyelni, pellengérre állítani és folytonosan
zaklatni, hogy azok minden területen félve mernek csak kilépni és terjeszkedni.

Özönvízként zúdul ránk az erkölcstelenség

Jaj a föld és a tenger lakosainak, mert leszállt az ördög tihozzátok, nagy haraggal teljes, hogy
elhitesse, ha lehet, még az Isten választottait is. S vajon hogyan akarja Sátán zaklatni és
becsapni még Isten választott népét is? Hitem szerint úgy próbálja majd elérni a célját és
bűnökbe hajszolni az emberiséget, hogy erkölcsi támadást indít ellenük. Megnyitja majd a
pokol zsilipjeit, s rázúdítja az emberekre annak minden szennyét, hogy fulladásig merüljenek
az erotika, az érzékiség és a gátlástalanság fertőjében.
Az erkölcstelenségnek ez az özönvize fölülmúl majd minden emberi elképzelést. Sok országon
már napjainkban is a kéjelgés szelleme söpör végig, meztelenkedést, perverziót és
szennyáradatot vonva maga után.

Napjainkban világszerte rekordokat döntenek a drasztikus időjárás-változások. Egyes
szakértők szerint mindez az izlandi vulkánkitörésekből származó hamunak köszönhető, amely
a magas légköri áramlat útján a troposzférába került. Személyes véleményem, hogy a világ
különböző tájain tapasztalható időjárás-változások jelentős része ma még tudományosan is
magyarázható.
Az elmúlt évszázadok során földünket romboló erejű földrengések, gyilkos hőhullámok,
rettentő árvizek és egyéb szokatlan természeti katasztrófák pusztították, de a dolgok mindig
visszatértek a normális kerékvágásba.
Látásomban azt láttam, hogy az eddig tapasztalt drasztikus időjárás-változásokban vajmi
kevés volt még a természetfeletti elem, ugyanakkor azt is nagyon világosan látom, hogy a
jövőben isteni beavatkozásnak lehetünk majd tanúi világszerte. Jobb, ha felkészül az
emberiség az olyan jellegű időjárás-változásokra, amelyeket semmilyen más módon nem lehet
majd magyarázni, mint „természetfeletti eseményként”. Hamarosan ránk következik a
„nyomorúságok kezdete” a történelem legdrasztikusabb időjárás-változásai, földrengései,
árvizei és egyéb csapásai formájában, messze meghaladva minden eddig tapasztalt borzalmat.

Összeomlás közeleg

Világméretű gazdasági zűrzavarnak nézünk elébe. Látásomban ezt a dolgot láttam a
legvilágosabban, és számos imádkozó életű keresztény osztja nézetemet.
Nem csupán az amerikai dollárra vár az elkerülhetetlen leértékelődés, hanem minden más
valutára is. Azt látom, hogy először Európát sújtja majd komoly gazdasági válság, s az nem
sokkal később Japánra, az Egyesült Államokra, Kanadára és az összes többi országra is
kiterjed.
Nem annyira gazdasági hanyatlás, azaz depresszió az, amit látok, mint inkább egy olyan
mérvű válság és recesszió, hogy az csaknem minden kereső állampolgárt érinteni fog
Amerikában és világszerte. A most óriási mennyiségű nyugati valutával rendelkező országok is
komoly bajban lesznek, különösen nagy kár éri az arab országokat.
Kétség nem fér hozzá, hogy pénzügyi válsággal és félelmekkel teli szűk esztendők
következnek az emberiségre. Hogy mennyire hamar, nem világos, de nincs már messze. A
világ legnagyobb közgazdászai értetlenül állnak majd a helyzet előtt, nem tudván mivel
magyarázni a zűrzavart, s a nemzeteken általános félelem lesz úrrá. A válságot egy hamis
gazdasági fellendülés előzi majd meg – ez azonban rövidéletű lesz.

Mára számos
előrejelzés beteljesedett, mások a közeljövőben fognak megtörténni, ismét mások pedig
valamikor később az elkövetkező évek során. Kérem, hogy senki ne olvassa könyvemet azzal a
várakozással, hogy mindegyik csapás máról holnapra végbemegy, hiszem azonban, hogy a
látás nagy része még e nemzedék életében beteljesedik.