Jézus szeret, az életét adta érted

Az „üldözés szelleme” fenyeget

Látom, amint elérkezik az üldözésnek egy olyan szörnyű órája, amilyennek még sohasem
lehetett tanúja az emberiség. Ez az üldözés az igaz Jézus-hívők ellen folyik majd, és akár egy
tengerből előbukkanó sokfejű szörny, úgy jelenik meg mindenütt. Lassú léptekben és
mérsékelten fog elkezdődni egy olyan időben, amikor a vallásszabadság a leginkább
kiteljesedni látszik. Mindenfelé elhatalmasodik az Egyesült Államok területén, Kanadában és az
egész világon, mígnem végül ádáz őrületté fajul.
A vezető körökhöz tartozók, a kormány soraiban ülők és az igazságszolgáltatásban dolgozók
közül sokak szívét az Antikrisztus szelleme keríti hatalmába, minek következtében e
tisztviselők jogi manőverekbe kezdenek a független gyülekezetek, misszionáriusok és
szolgálattevők zaklatása céljából. Már most is sok bizonyíték utal arra, hogy ez a folyamat
elkezdődött. Látom, hogy eljön az idő, amikor csaknem minden evangéliumi
misszionáriusmunkát, minden vallásos rádió- és televízióadást és az összes bejegyzett
missziós társaságot olyan közelről fogják megfigyelni, pellengérre állítani és folytonosan
zaklatni, hogy azok minden területen félve mernek csak kilépni és terjeszkedni.

Megalakul az Egyetemes Világegyház

Látom magam előtt egy egyetemes világegyház megalakulását, amely a liberális ökumenikus
protestánsok és a Római Katolikus Egyház uniójával jön létre. Ezek politikailag összefognak,
mintegy kéz a kézben járnak majd, s ezáltal az egyik legbefolyásosabb vallási hatalmat fogják
jelenteni a földön.
Az új világegyház csupán nevében lesz „szellemi” tevékenységet folytató intézmény – Jézus
Krisztus nevét hangoztatja majd, de valójában számos megmozdulásában az Antikrisztus
jegyében, illetve politikai érdekeit szem előtt tartva nyilvánul meg. Ez a komoly hatalommal
bíró egyház aktív szerepet vállal a szociális segítségnyújtásban, nagyszabású jótékonysági
mozgalmakat indít, és mély együttérzést tanúsít a szenvedők iránt. Elöljárói megragadó
módon nyilatkoznak majd az emberek szükségleteinek a betöltéséről; felhívást intéznek az
emberiség felé a megújult társadalmi összefogást, politikai intervenciót és a világpolitikai
ügyekben való nagyobb szerepvállalást sürgetve.

A történések láncszemei hirtelen „misztikus” eseménysorrá fűződnek össze

Amikor az ökumenikus mozgalom éppen hanyatlani látszik, egy igen misztikusnak tűnő
eseménylánc megteremti az unióhoz szükséges kereteket. Róma számtalan engedményt kér
és kap a protestáns ökumenikus vezetőktől. A pápát sokkal inkább a nagy unió politikai
vezetőjeként tartják majd számon, mintsem szellemi vezetőként. Engedményeikért cserébe az
ökumenikus mozgalom protestáns vezetői is megkövetelnek majd maguknak bizonyos
engedményeket, és meg is kapják azokat. Nem lesz muszáj a Szentatyát az egyház
csalhatatlan fejének tekinteniük; politikai vezetői szerepét anélkül is elfogadhatják, hogy Péter
jogutódjának tartanák.
A legkevésbé sem állítom, hogy a pápa vagy a majdani világegyházi szervezetben szerepet
vállaló bármelyik egyházvezető is antikrisztusi tevékenységet folytatna. A Bibliából sokat
megtudhatunk a témával kapcsolatban, de én most nem vagyok hivatott ezt boncolgatni.
Mégis látok azonban valamit, ami megrémít. Látom, amint karriervágytól fűtött emberek egész
serege tör a világegyházi szervezet legbefolyásosabb posztjaira – sokan közülük istentelen,
antikrisztusi személyek, akiket hajt a meggyőződés, hogy a világegyház idővel kellőképp erős
politikai hatalommá növi majd ki magát minden szándékainak ellenszegülő egyén
elnyomásához. Miközben a legfelsőbb vezetőség soraiban ülők csodákról, szeretetről és
megbékélésről beszélnek, a kezeik alatt tevékenykedő bérencek minden olyan vallásos
szervezetet zaklatni és üldözni fognak, amelyek szemben állnak a világegyház vezetőivel.
A szuperhatalommá fejlődő világegyház kicsiny kezdetként indul majd. Nem hivatalos közös
tanulmányokkal és kutatási programokkal fog elkezdődni. Más együttműködési programokat
anélkül kezdeményeznek majd, hogy akár katolikus, akár protestáns részről bármilyen jogi
kötelezettségvállalásra is sor kerülne, ám mégis: az angliai és amerikai protestáns vezetők
csatlakozni fognak az európai liberális katolikus teológusokhoz, hogy együtt munkálják ki az
„ökumenizmus csodáját”.
A jogi és politikai egyesülés ma még igen távolinak látszik – az unió létrejöttének nem
hivatalos keretei ellenben már alakulóban vannak.

A világegyház befogadja a homoszexuálisokat és a leszbikusokat

Látom, amint a világegyház – a „megértés” címszavával – homoszexuálisokat és leszbikusokat
is felvesz tagjai sorába. Az egyesült egyház vezetősége jóváhagyja a homoszexuális és
leszbikus kapcsolatokat, sőt nem csupán elfogadja, hanem még propagálja is az azonos
neműek szerelmét.
Az unió keretein belül homoszexuális és leszbikus szolgálattevőket is lelkésszé avatnak és
tekintélyes pozíciókba ültetnek majd – az úttörők új nemzedékeként ünneplik majd őket, akik
a szeretet és az evangélizáció egy addig ismeretlen formáját ismerték fel és mutatják be.
Látom, hogy az Egyesült Államok és az egész világ csaknem minden nagyvárosában
homoszexuális és leszbikus gyülekezetek alakulnak, melyek kifejezetten a „maguk fajták” lelki
szükségleteinek a betöltését tűzik ki céljukul, s amelyeket a szervezett egyház maximálisan
elismer és támogat. Az iskolákban olyan vasárnapi iskolai és gyülekezeti irodalmat osztanak
szét a gyerekek és tinédzserek körében, melyek a homoszexualitást a keresztény szexuális
viselkedés egyik normális és elfogadott formájaként mutatják be.
Ám mindenek előtt azt látom a legtragikusabbnak, hogy a homoszexuálisok többsége
hamarosan nem segítségért fordul többé az egyházhoz, hanem éppen ellenkezőleg: a
világegyház védelmébe veszi és nagyra fogja becsülni őket, amiért bátran vállalják
másságukat. Az új világegyház igazodni fog a testi ember gyengeségeihez, és azon lesz, hogy
bűneikben megmaradó embereket vigasztaljon. A bűntudat zavaró komplexusáért a régimódi
„bűnostorozó” prédikátorokat teszik felelőssé, akik elítélik az egykor segítségre és
lelkigondozásra szorulókként számon tartott személyek életében felmerülő akadályokat. Az új
tanítás ezzel szemben felvilágosítással kíván majd szolgálni az emberek számára, hogy azok
megtanuljanak együtt élni a problémáikkal, sőt „Isten ajándékaiként” még élvezni is
gyengeségeiket.

Mezítelen táncosok a templomokban

A tagegyházak némelyikében mezítelenül táncolnak majd az emberek olyan címszó alatt, hogy
ez is a „dicsőítés egyik művészi formája”. Az emberek a teremtményeket kezdik imádni a
Teremtő helyett, és Isten kénytelen lesz átadni az ilyen imádókat saját bűneiknek. Ennek
eredményeképpen sokak értelme elhomályosul – megjelenik az elmebetegség egy új típusa,
ami semmilyen kezeléssel nem gyógyítható. A nyilvános meztelenkedés minden formája
teremtményimádatnak minősül, s a gyülekezeten belüli meztelenkedést Isten nem fogja
büntetlenül elnézni. A Biblia világosan tudtunkra adja, hogy az efféle dicsőítés elkerülhetetlenül
komoly mentális zavarokat von maga után.
Jóllehet a mezítelen tánc nem terjed el széles körben, sok egyházvezető továbbra is elfogadja
majd „a lélek szépségét az emberi test szépségén keresztül” megtalálni igyekvő dicsőítők
legitim segédeszközeként.

Okkult praktikák az egyházon belül

Úgy hiszem, a világegyház szemet huny majd bizonyos okkult praktikák felett. Haitiben máris
vannak olyan egyházi csoportosulások, ahol a voodoo egyes elemeit is felvették a dicsőítési
gyakorlatba. Tudományos bizottságok alakulnak majd az ördög méregfogának a kitépése –
azaz a vele kapcsolatos félelmek eloszlatása – céljából, jelentéktelen valakiként tüntetve fel őt,
akitől nincs értelme félni.
Az ország leginkább köztiszteletben álló és leggazdagabb gyülekezetei közül több helyütt is
szeánszokat fognak tartani ima-összejövetelek helyett. Mind több szolgálattevőt tesznek
kíváncsivá a spiritualista és sátánista csoportok által reklámozott természetfeletti átélések.
Közeleg a nap, amikor azok a szolgálattevők, akik sohasem voltak igazán Isten közelségében,
az ördöghöz nagyon is közel kerülnek.
Sátán a világosság angyalaként fog megjelenni, hogy elhitesse, ha lehetséges, még Isten
választottait is. Sátán szolgái ugyancsak a világosság angyalainak adják majd ki magukat,
hogy elhintsék egyházvezetői körökben az üzenetet, miszerint Sátán barát, nem pedig
ellenség.
Hivatalosan soha nem fogja a világegyház teljes mértékben elfogadni az okkultizmust, de a
frenológia, a tenyérjóslás, a jövendőmondás és a horoszkópok széleskörű elismertségre
tesznek majd szert.

Előáll a természetfeletti Egyház

Jézus Krisztus minden igazi követőjének monumentális és természetfeletti egyesülését látom
végbemenni, akiket a Szentlélek, valamint a Krisztusba és az Ő Igéjébe vetett közös bizalom
kapcsol eggyé. A bibliahívók eme természetfeletti egyháza amolyan földalatti mozgalommá
fejlődik; beletartoznak majd katolikusok és a legkülönbözőbb felekezetből származó
protestánsok egyaránt; magába tömörít majd fiatalokat és időseket, feketéket és fehéreket –
és minden nemzetből valókat.
Miközben a szemmel is látható egységes világegyház óriási politikai hatalomra tesz szert, e
láthatatlan természetfeletti egyháznak a szellemi ereje nő majd meg rendkívüli mértékben. Ez
az erő az üldözöttségből fog táplálkozni. A földre elkövetkező ádáz üldözés közelebb hajtja a
keresztényeket egymáshoz és Jézus Krisztushoz egyaránt. Kevésbé törődnek majd felekezeti
különbözőségeikkel, és sokkal nagyobb hangsúlyt fektetnek Jézus Krisztus visszajövetelére. A
Szentlélek eggyé kapcsolja a legkülönbözőbb magánéleti és gyülekezeti háttérrel rendelkező
hívőket.
Bár ez a természetfeletti egyház már ma is jelen van világszerte, az eljövendő napokban
politikai szempontból is mindinkább észre fogja vétetni magát. Az üldözés erősödésével a
hívők eme csoportja szinte radikálissá válik evangélizációs törekvései tekintetében – a
láthatatlan egyház természetfeletti kenetet és a Szent Szellem erejét veszi majd, hogy tovább
hirdesse az evangéliumot, mígnem a föld legvégső határán is meghallják az emberek.

Rendkívüli üldözés vár a karizmatikus katolikusokra

Az üldözés nehéz órája vár azokra a karizmatikus katolikusokra, akik Jézus Krisztus láthatatlan
és természetfeletti egyháza tagjának tekintik magukat. A Római Katolikus Egyház hamarosan
megvonja majd jóindulatát azon tagjaitól, akik nyelveken szólnak és a Szentlélekkel
kapcsolatban a pünkösdi tanítások felé hajlanak. Igen komoly politikai nyomás nehezedik majd
a papokra, hogy „oltsák ki a tüzet”.
Kísérjük csak figyelemmel, hogyan fog a pápa negatívan állást foglalni a Katolikus Egyházon
belüli karizmatikus mozgalommal kapcsolatban. A nászút a végéhez közeleg. A katolikus lapok
nemsokára határozottan felszólalnak majd az egyházi berkeken belül működő mozgalom ellen,
az egyház megtisztítását követelve. Az ellenséges tendencia lassan indul el, de hamar nagy
lendületet vesz, mígnem a mozgalomhoz tartozó katolikusok mind kemény üldözéssel találják
szemben magukat saját egyházukon belül.
A Katolikus Egyházon belüli karizmatikus mozgalom olyan erőteljessé és elterjedtté válik, hogy
egyes vezetők komoly fenyegetést látnak majd benne azokra nézve, akik nem értik, miről is
szól valójában. Rövid időn belül akár 500.000 főt is számlálhat a Karizmatikus Katolikus
Mozgalom. Akik nem tartoznak hozzá, a szociális felelősségvállalás hiányával, valamint az
egyházi tradíciók félvállról vételével vádolják majd a mozgalom tagjait – vagyis azzal, hogy
elfordultak Szűz Máriától és megtagadták a pápa tekintélyét.
Készüljön hát fel minden katolikus az üldözésre, aki ma még talán büszkén dicsekszik vele,
hogy „megkapta a Szent Szellem keresztségét”! Nem jön el ugyan egyik napról a másikra, de
kétségkívül közeleg az idő, amikor minden katolikusnak, akinek része volt „pünkösdi
élményben”, el kell döntenie, mennyire értékes és fontos is valójában számára ez a
„keresztség”. Egyesek hagyják majd magukat visszakényszeríteni a tradíciókba, és elfojtják
átélésüket. Ezzel szemben sokan mások azt fogják tapasztalni, hogy a krisztusi szeretet, a
közösség és a szellemi egység mind erősebbé válik köztük és a többi olyan protestáns, illetve
katolikus hívő között, akiknek Jézus Krisztus személye és a Szentlélek teljessége áll életük
középpontjában.
Sokan nem hisznek majd nekem, pedig bizonyosan látom annak a napnak a közeledtét, amikor
sok-sok protestáns és katolikus felé szól majd a felhívás: „Gyertek ki közülük!” Ezek a
keresztények nem fogják többé sem protestánsnak, sem katolikusnak nevezni magukat,
hanem egyszerűen csak „megújult” keresztényeknek. Közösségüknek nem a nyelveken szólás
élménye jelenti majd az alapját, hanem az Atya és az Ő Fia, Jézus Krisztus személye.
Ha üldözni is fogja az egyházvezetés a karizmatikus katolikusokat, ez sem állíthatja meg a
katolikus egyházon belüli megújulást. Éppen ellenkezőleg, a Szentlélek munkája és szolgálata
nyomán nagy csodák történnek majd, s az üldözés idején egyre több katolikus csatlakozik a
„megújulási csoportokhoz”.
Kevésbé lesz hangsúlyozva a „nyelveken szólás” – ehelyett az újonnan létrejövő „szellemi
testvériség” a szilárd bibliai tanítás és a Jézus Krisztus igaz követői iránti kölcsönös szeretet és
megértés alapjára fog felépülni. Ez a szolgálócsoport amolyan „szellemi papsággá” válik
mindazon laikusok számára, akik segíteni akarnak „egymás terhének hordozásában”.

Médiaharc – az üldözés egyik formája

Jelenleg minden lehetőség adott az igazi evangélium prédikálására a rádióban és a
televízióban. Soha nem voltak még így kitárva az ajtók a különböző médiákban Krisztus
szolgálói előtt. A keresztények saját rádió- és televízióállomásokat üzemeltetnek –
imádkozhatnak a betegekért, adományokat gyűjthetnek, és bármilyen eszközzel hirdethetik az
evangéliumot, ahogy csak jónak látják. De jól vigyázzunk! Közeledik az üldözés és a zaklatás.
A levegőben már a változás illata érződik. A Krisztus-központú rádió- és tévéműsorok sátáni
erők célpontjaivá válnak, akik mindenáron ki akarják majd szorítani őket az éterből.
A színfalak mögött máris elindult a kezdeményezés egy „értékelési rendszer” létrehozására,
hogy segítségével minden vallásos rádió- és tévéműsort fel lehessen mérni. A liberális
egyházvezetők megpróbálnak majd egy amolyan „szűrőbizottság-félét” alapítani, és
rákényszeríteni magukat a Központi Kommunikációs Bizottságra (Federal Communications
Commission), mint akik elsődlegesen és legfelsőbb hatóságként hivatottak rendelkezni a
médiákon belüli fizetett és ingyenes műsoridő összessége felett. Az ő jóváhagyásuk nélkül
egyetlen műsor sem kerülhet majd adásba, s ennek eredményeképpen csupán tapintatos és
„krisztustalanított” evangélium hangozhat el, amely senkit sem sért és nyugtalanít.
A ma még nyitva álló ajtók lassan de biztosan bezárulnak. A keresztény rádió- és
televízióállomások jól teszik, ha előre számolnak a közelgő üldözéssel és zaklatásokkal. Az
antikrisztusi és ateista erők már most is azon dolgoznak, hogy perbe vonjanak bizonyos
vallásos adókat és média-evangélistákat. Látom, amint Sátán megpróbálja elérni, hogy a hívő
adások és csatornák megrekedjenek a bürokrácia, a bírósági eljárások és az adóproblémák
ágas-bogas útvesztőjében. Sátán minden rendelkezésére álló eszközt be fog vetni a Krisztusközpontú
műsorok eltávolítása érdekében mindenfajta médiából.
A következő üzenetet kell megosztanom mindazon szolgálattevőkkel, akik a médiák
segítségével hirdetik az evangéliumot: Munkálkodjatok, amíg nappal van, mert eljön az
éjszaka, amikor senki sem munkálkodhat!
A jelenlegi állapot a szabadság és a lehetőségek nappala, de nincs már mesze a zaklatások és
üldözések éjszakája. Amikor pedig leszáll ez a fajta sötétség, csak kevesen, vagy talán
egyáltalán senki sem végezhet majd hatékony szolgálatot a médiákon keresztül.

Hollywoodból is üldözés támad

Számítsunk rá, hogy Hollywood még inkább felfokozza az igaz vallás elleni támadását, és
egyre több „ismeretterjesztő” jellegű filmet tár a nyilvánosság elé. Eddig a Marjoe[1] című film
volt a sátáni erők legmegátalkodottabb próbálkozása minden olyan vallás nevetségessé
tételére, amelyik Jézus Krisztus véréről beszél. Az ébredés vezetőire és az evangéliumi
szolgálattevőkre továbbra is az Elmer Gantry[2]-féle „sarlatán”, „csaló” és „pénzéhes komédiás”
jelzőket akarják majd ráhúzni.
Egyre több filmkészítő törekszik majd a puritán erkölcsi értékek lejáratására. Különösen
támadás és nagyító alá fogják venni az evangéliumot prédikáló gyülekezeteket és
szolgálattevőket, miközben az okkultizmusnak és a spiritizmusnak nagy népszerűséget
teremtenek.
Látom, hogy hamarosan az értelmiség is hangot ad véleményének a filmvásznon, onnan
próbálva meg „kiprédikálni” az evangéliumi keresztényeket. Fellép a filmkészítők egy új
generációja, akik egyfajta ateista „sznobizmustól” hajtva és vezérelve megszállottan harcolnak
minden olyan vallás ellen, amely gátat vet az ember hedonista vágyai kibontakozásának.

Üldözés a televíziós show-műsorokon keresztül

Az embereket szórakoztatni akaró show-műsorok egyre gátlástalanabbul figurázzák majd ki
Krisztust és az igaz keresztényeket. A viccírók egyik csapást a másik után mérik a szent
hagyományokra e show-műsorokon keresztül, hogy teljesen lejárassák azokat. Végül az efféle
műsorok át meg át lesznek szőve káromkodással és ócsárlásokkal – jöhet minden, ami csak
belefér. Az egész televízióra jellemzővé válik az istenkáromlás, s hitetlen emberek milliói
lesznek képesek a képernyők előtt ülve mulatni és gúnyolódni egykor szentnek tartott, immár
azonban aláásott témákon.
Nem azt akarom mindezzel mondani, hogy a show-műsorok viccírói bármiféle összeesküvést
szőnének Isten vagy a vallás ellen; azt érzékelem csupán, hogy e szerzők egymással
versenybe kelve fitogtatják majd „képességeiket”, hogy tudniillik melyiküknek sikerül a
leginkább bemocskolni a szent hagyományokat és tanításokat. A humor köntösébe bújtatott,
alattomos támadás indul tehát ilyen módon Jézus Krisztus tanításai ellen. Kathryn Kuhlman (a
híres evangélistanő), Billy Graham és Oral Roberts máris a gúny tárgyává váltak a
tévékabarékban, sőt nemrégiben a pápa is terítékre került – a legrosszabb azonban még csak
ezután jön. A valaha készített legantikrisztusibb lelkületű szórakoztató műsorokat a
kábeltelevíziós hálózaton keresztül fogják sugározni – és nem lesz, aki gátat szabna nekik!

Üldözés az egyházak megadóztatatásával

A jövőben megkísérlik majd megadóztatni az egyházakat és az egyházakhoz kapcsolódó
szervezeteket is. Az ateista erők – az Amerikai Polgárjogi Szövetség (American Civil Liberties
Union) támogatásával – egészen a Legfelsőbb Bíróságig elviszik majd az ügyet. Ideiglenes
akadályoztatottságuk nem tartóztatja fel majd őket, és hajthatatlanul követelni fogják, hogy a
Kongresszus tegye meg a szükséges lépéseket. Jóllehet az államok bíróságai jogi akadályokat
gördítenek majd eléjük, nem adják fel hosszú távú célkitűzéseiket.
A nemrégiben meghozott bírósági határozatok ellenére előbb-utóbb el fogunk jutni az
egyházak megadóztatásáig. A dolog egy jelentéktelen, amolyan jelképes összegű adóval indul
majd, de rövid időn belül óriássá növi ki magát, és egyes független gyülekezeteket és missziós
szervezeteket a tönk szélére juttat.
Elsőként az egyházakhoz kapcsolódó üzleti vállalkozások lesznek megadóztatva, majd
hamarosan követi őket az összes egyházi tulajdonban lévő ingatlan, beleértve a plébániákat is.
Kivételt képeznek majd a templomépületek.
Vérre menő jogi csaták állnak előttünk az adóztatásból kifolyólag, és még a Legfelsőbb Bíróság
döntései sem lesznek megváltoztathatatlanok.
Nem látom, hogy a gyülekezeteknek bevételeik és templomépületük után is adót kellene
fizetniük a közeljövőben, azt azonban igen, hogy az egyházi tulajdonban lévő vállalkozásokra
hamarosan adóterheket fognak kiróni. „Hógolyó-effektust” látok kialakulni – a kormány egy
napon olyan komolyan foglalkozik majd az egyházi ingatlanok megadóztatásával, hogy ehhez
szabályok egész katalógusára lesz szükségük.
Egy napon talán éppen az Állami Adóhathatóság lesz az egyházak ellen bevethető
leghatékonyabb fegyverek egyike. A kormányhivatalok ezáltal képesek lesznek markukban
tartani a gyülekezeteket; hamarosan csaknem minden közhasznú egyházi szervezet
könyvelésében turkálni fognak. Akik nem felelnek majd meg a szigorú előírásoknak, azokat
tevékenységük feladására fogják kényszeríteni – és ezen a ponton már nem lesz kihez fordulni
segítségért.

A keresztény oktatás ügyének aláásása

Látom magam előtt, hogy Sátán háromféle módon próbálja majd aláásni a keresztény
oktatást. A keresztény iskolák, főiskolák és egyetemek nem menekülhetnek meg a közelgő
üldözés és zaklatás elől. Először is politikai zaklatásokra számíthatunk, bolyongásra a
bürokrácia útvesztőben és komoly anyagi nehézségekre. Az Egyesült Államokban mind több
kikötéssel lehet csupán állami és államszövetségi segélyekhez hozzájutni.
Másodszor számoljunk a hallgatói közhangulat már-már megmagyarázhatatlan mértékű
megváltozására – apátiára, nyugtalanságra és a vezetők iránti tiszteletlenségre.
Harmadszor arra is fel kell készülnünk, hogy tanszékeinket elárasztják majd az olyan tanárok
és professzorok, akik akaratukon és tudtukon kívül is eszközök Sátán kezében, s az ördög
rajtuk keresztül próbálja majd aláaknázni a hitbéli alapokat és a vezetőséget. Sátán meg fogja
próbálni kiszakítani ezeket az iskolákat és intézményeket Isten igaz embereinek a kezéből és
megalkuvó liberálisok kezébe átjátszani őket, akik semmilyen akadályt nem gördítenek az
agnosztikus szellem térhódítása elé.
Némely egyetemeken és főiskolákon szellemi ébredés lesz, ám csupán rövid életű, és nem lesz
majd hatással a hallgatók széles táborára.
A keresztény oktatási intézmények vezetőségeinek fel kell készülniük az előttük álló – mind
anyagi, mind szellemi értelemben vett – nehéz időkre. Azokat, akik hisznek az imádság
erejében, kevesebb veszteség éri majd. Akik a szellemiekre fektetnek elsődleges hangsúlyt,
meg fogják tapasztalni a Természetfeletti közbeavatkozását és segítségét. Annyi bizonyos,
hogy az egyetemekre és főiskolákra sok probléma vár. Az anyagi terhek igen komolyak
lesznek, és némely iskolák csak isteni csoda folytán maradhatnak fenn, míg egyesek nem
fogják túlélni a válságot.

Vakvágányra fut a Jézus-forradalom

A fiatalok tömegeit megmozgató Jézus-forradalom megfeneklik, és sok gyenge önuralmú
követője tér vissza a drogokhoz és a szabad szerelemhez – azaz régi életmódjához. Az üldözés
különválasztja majd egymástól a kecskéket és a juhokat, s mire a viharfelhők eloszlanak, már
csupán a magukat teljesen Istennek alárendelő tanítványok maradnak állva.
Nagyon közel az idő, amikor nem számít többé népszerű dolognak Jézust követni – a
keresztény dalok többé nem szerepelnek majd slágerlistákon, s az Úr nevét hangoztatva nem
lehet közkedveltségre szert tenni Hollywoodban és a Broadwayon. A világ, amely egykor
annyiszor emlegette Jézus nevét, ellene fordul majd és lejáratni igyekszik.
Megismétlődni látom a történelem első dokumentált Jézus-mozgalmának az eseményeit. Jézus
szamárháton vonult be Jeruzsálembe a Jézus-mozgalom lelkes tagjainak éljenzése és
„halleluja!” kiáltásai közepette. A vének és a fiatalok mind pálmaágakat tördeltek, ruhájukat
pedig az útra terítették, hogy a kis szamár végiggyalogolhasson rajtuk. „Jézus, Jézus!
Hozsánna a Királynak! – kiabálták, s mégis: az első Jézus-mozgalom végül vakvágányra futott.
Nem kellett sok időnek eltelnie, s ugyanaz a Jézus már egy felbőszült tömeg előtt állt, amely
vadul követelte, hogy „Feszítsd meg! El vele! Csaló, szélhámos!” A tömeg Jézus ellen fordult.
A modernkori Jézus-mozgalom is tömegeket hozott lázba, s ők is dicséreteket zengtek
Jézusról; Jézus igazán „menő” volt egy időben.

Új mozgalom indul „Gyűlöld Krisztust!” felkiáltással

De figyeljük csak meg, mi történik napjainkban. Számos lelkendező keresztény tér vissza a
kábítószerhez, és lassan szárba szökken a Jézus-ellenes mozgalom. Ifjú sátánimádók és
okkultisták képezik a „Gyűlöld Krisztust!” jelszavú mozgalom magját, melynek legfőbb célja
Jézus követőinek a zaklatása, illetve Krisztus állításainak a megcáfolása. Az egykori Jézusmozgalomból
kikristályosodik a „kemény mag” – vagyis az igazi Jézus-követők csoportja, akik
maradéktalanul szakítottak régi életmódjukkal, s akik hajdani szokásaikkal felhagyva a Jézus
Krisztusnak való szolgáltra szentelték az életüket.
Tiszta és világos üzenetet hirdetek az igazi Jézus-követőknek, amely a következő: Készüljetek
a közelgő üldözésre! Számítsatok rá, hogy az iskolában találkozni fogtok Krisztus-gyűlölő
csoportosulásokkal! A Krisztus mellett nyilvánosan állást foglaló fiatalokat sokhelyütt szavakkal
„kövezik” majd velük egykorú társaik. Ezt a Krisztust határozottan elutasító mozgalmat maga
Sátán irányítja majd, s olyan személyek fognak a kezére játszani, akik mélyen belemerültek az
okkultizmusba.
Nem csupán őrültnek titulálják majd a „Jézusos” embereket, de a legkülönbözőbb
gúnynevekkel fogják illetni, sőt le is köpködik őket a főiskolák és egyetemek folyosóin. Eljöhet
az idő, amikor bibliáikat kiszaggatják kezükből és darabokra is tépik azokat a gúnyolódó
tömegek. A zaklatások végül olyan mértékben eldurvulhatnak és elterjedhetnek, hogy az ifjú
keresztényeknek két választási lehetősége marad csupán: vagy megkeményítik magukat, mint
az acél, hogy képesek legyenek megállni a támadásokkal szemben, vagy összeomlanak alattuk
és megtagadják hitüket.

Sátán szolgái

Megjelennek majd „Sátán evangélistái” – többségükben fiatalok, akik Sátán erejéről
prédikálnak és fanatikus buzgalommal dolgoznak mások megtérítésén. Az igazságot éhesen
kereső fiatalság körében kézről-kézre járnak és nagy népszerűségnek örvendenek majd az
Ouija táblák[3], tarott kártyák, horoszkópok és okkult könyvek.
Egy napon mindannyian fizetni fogunk azért, amiben hiszünk. Senki se gondolja, hogy a
keresztények megmenekülhetnek az eljövendő megpróbáltatások elől. Mindannyiunk
tűrőképessége meg fog mérettetni. A próba olyan észrevétlenül és csendesen kezdődik majd,
hogy először észre sem vesszük, ám amikor ténylegesen kezdetét veszi, nagy erőkkel tör ránk,
akár derült égből a villámcsapás. A világ nem akarja majd elhinni, mi is történik valójában,
mert olyan lesz, mintha valami őrület kerítette volna hatalmába az emberiséget.

Szellemi ébredés a vas- és a bambuszföggöny túloldalán

Mialatt a szabad országokon az üldözés hulláma söpör végig, a vas- és a bambuszfüggöny
mögötti országokban rövid ideig tartó ébredés veszi kezdetét. Akiknek eddig kegyetlen vallási
üldözésben volt részük, ideiglenesen szabadságot élvezhetnek. Isten Szentlelke lerombolja a
vas- és a bambuszfüggönyt, s éhes lelkeket keres és talál majd Oroszországban, Kínában és
Kelet-Európában egyaránt.
Isten megígérte, hogy kitölti Szellemét minden testre, ebbe pedig a vas- és a bambuszfüggöny
mögött élő népek is beletartoznak.
Isten ideiglenes békét munkál ki Kelet és Nyugat között azzal a kifejezett szándékkal, hogy az
evangélium a kommunista országokba is eljusson. Kínában csakis a japán és a koreai
keresztényeken keresztül szólíthat meg tömegeket; a kelet-német embereket a nyugat-német
keresztények érhetik el; Oroszországba Finnországon keresztül vezet az út. A Szentlélek
hatalmas módon fog kiáradni Finnországban, s az áldás Oroszországba is „túlcsordul” majd.
A történelem fintora, hogy míg a függönyöknek ezen az oldalán kezdenek bezárulni az ajtók, a
túloldalon megnyílni látszanak. Ám a rövid ideig tartó szabadságot és szellemi ébredést
követően hirtelen minden ajtó bezárul – ekkor vesz majd igazán nagy lendületet a minden
nemzetet magával ragadó, ádáz üldözés.

[1] A film főszerepét maga a főhős, Marjoe Gortner alakítja, aki a 40-50-es években nagy
szenzációnak számított, ő volt ugyanis a világ legfiatalabb felszentelt lelkésze. Csodagyereknek
tartották, aki természetfeletti erejével betegeket gyógyított. A film a 20-as éveiben mutatja
be, amikor már széles követőtábora van – ezeket a film extatikus állapotban ábrázolja.
„Szította a Szentlélek tüzét” országszerte, de gyakorlatilag csupán anyagi érdekek vezérelték –
még csak nem is hitt Istenben. A kereszténység lejáratására törekvő film 1972-ben elnyerte a
legjobb dokumentumfilmért járó Akadémiai Díjat.
[2] Elmer Gentry egy 1960-ban készült amerikai film főhőse, kereskedő, aki a 20-as években
üzleti vállalkozásba fog, és társával, Sharon Falconer evangélistával „vallást árul” a népnek.
[3] Az a tábla, amelyre az abc betűi, az "igen" és "nem" szavak vannak meghatározott
formában felfestve. Ehhez egy planchette tartozik, amely a táblán a médium által mozgatva
kibetűzi az üzenetet. Az eszközt a szellemekkel való kapcsolatteremtésre használják, általában
a spiritualisták.