Ez az év a rossz hírek éve volt. A napi sajtóban megjelenő információk sokkal inkább kitalált
rémisztgetésnek hangzottak, mintsem igazságnak. Minden egyes nap megkapjuk a magunk
élelmiszerár-emelkedésről, időjárási katasztrófákról, energiaválságokról, valamint a világszerte
pusztító, rekorderejű viharokról és árvizekről szóló „rossz hír adagját”.
Az ádáz, rekorddöntő, az évszaktól eltérő és ehhez hasonló jelzők mára bevették magukat az
időjárás-jelentők szókészletébe. Amikor napos és tiszta időre számítanánk, tornádók és árvizek
pusztítanak – míg ahol eddig hideg volt, rendkívüli és megmagyarázhatatlan hőség tombol.
A meteorológusok minden tőlük telhetőt megtesznek a katasztrófák előrejelzése és későbbi
elemzése érdekében, ám egyikük sem szolgálhat magyarázattal arra nézve, miért is ilyen
gyakoriak a természeti csapások.
Napjainkban sokaknak az a meggyőződése, hogy a világ mintegy „elszabadult”, s a feje
tetejére állt. Számos intézmény, amely korábban maximális bizalmunkat élvezte, most
tönkremenni látszik. A kormány már nem talál megoldást a problémákra, s még a nemzetközi
fórumokon tevékenykedő legrátermettebb vezetők is értetlenül állnak a világ mai helyzete
előtt. Az ember teljesen elbizonytalanodik, látva, hogy a magas hivatali posztokat betöltő
személyek a vállukat vonogatják és bevallják: ők sem értik nálunk jobban, hogy mi is történik.
Bonyolult kérdéseinkre lehetetlen többé egyszerű válaszokat adni.
El tudjuk-e képzelni az elmúlt öt évben látott erőszak, erkölcstelenség, bűnözés,
törvényszegés és katasztrófák fényében, mi vár ránk a következő évtized során?
A különböző tragédiák és katasztrófák olyan intenzitással és gyakorisággal sújtják a világot,
mintha vajúdna a föld. A Bibliában az áll, hogy Isten új eget és új földet fog teremteni, ez a
régi föld pedig elmúlik és izzó tűzben ég el – még az elemek is megolvadnak. Nem annyira egy
régi világ halálának vagyunk tehát szemtanúi, mint inkább egy új születésének.
Izgalmas napok ezek minden igaz keresztény számára. Isten megengedi – szeretet és
kegyelme folytán –, hogy katasztrófák sújtsák a földet – így akarva figyelmeztetni mindenkit,
akinek van füle a hallásra, hogy Jézus hamarosan visszajön és ideje készülődni. Túlzottan
szereti ahhoz gyermekeit, hogy minden előzetes figyelmeztetés nélkül jöjjön el Országa. Jól
tudja, hogy az emberiség nehezen hall, és hogy földrengés-méretű katasztrófákra van szükség
figyelmük megragadásához. Olyanok ezek a katasztrófák, akár egy leszámolás: túl
fájdalmasak ahhoz, hogy bárki képes legyen elsiklani felettük; Isten által megrendezett
csapások, amelyek előkészítik a terepet a történelem utolsó pillanataihoz. Ahogy közeledünk a
végső órához, a szülési fájdalmak mind sűrűbbé és erősebbé válnak majd. Egyre több lesz az
éhínség, a halálos járvány és a földrengés mindenfelé, s mindez még csak a nyomorúságok
kezdete. A Biblia üzenete azonban a következő minden igaz hívőhöz: „Amikor pedig ezek
elkezdődnek, egyenesedjetek fel, és emeljétek fel a fejeteket, mert közeledik a
megváltásotok.” (Lk 21,28)
Összeszorul az emberek szíve a félelemtől a földet érő csapások láttán; sokan gyűjtögetnek,
harácsolnak és próbálnak felkészülni az eljövendő világméretű gazdasági válságra. A jövő
feletti aggodalom- és rettegéshullám még elkötelezett keresztényeket is magával sodor. Az
emberek attól tartanak, hogy süllyed a hajó. Mind biztonságra vágynak, s e fertőző
törekvésből kifolyólag szinte „marnak” az újabb házak, földek, a pénz és a biztos jövedelem
után.
Hogy mindez riasztóan hangzik? Rettenetes az igazság? Csakugyan lehetséges volna, hogy
nyakunkon a világvége? Ez lenne az a pillanat, amelynek az eljöveteléről minden bibliai próféta
jövendölt? Tényleg azokat az időket élnénk, amikor mindezek az előrejelzések beteljesednek?
Vajon megértik-e akárcsak a legszentebb életű keresztények is, hogy mennyire közel van
földünk az éjféli órához? Egy dolog bizonyos – minden darabokra hullni látszik, már amennyire
az emberi szem meg tudja ítélni. Még a legkétkedőbbeknek is be kell látniuk, ha őszinték
akarnak lenni magukhoz, hogy valami apokalipszis-jellegű dolog zajlik ma a világban.
A csapásokról szóló látás mellett egy másik üzenetet is kaptam Istentől – a remény üzenetét
minden igaz hívő számára. Kétségek között faggattam Istent mindazzal kapcsolatban, amit
láttam. Megkértem, mutassa meg, hogyan végezhetik meg a keresztények a rendelkezésre álló
rövid idő alatt mindazt, amit el kell végezniük, amikor ilyen sokan hagyják el hitüket és
választják a bujkálást. Miként űzhetnék el szívükből a félelmet? Hogyan dolgozhatnák fel a
szörnyű híreket és várhatnák az eljövendő katasztrófákat és csapásokat anélkül, hogy
aggódnának gyermekeikért és családjukért? Mondjanak le talán e régi világról, s adják át a
Sátánnak, hadd tegyen vele, amit akar? Vagy igyekezzenek kifizetni a számláikat,
megtakarítani egy kis pénzt a bankban, majd valahogy kibírni a jobb napok eljövetele
reményében? Vagy vegyenek maguknak egy kis tanyát vagy földet és meneküljenek vidékre -
hátha így megúszhatják az eljövendő tragédiákat? Egyenek, igyanak és érezzék jól magukat –
tudván, hogy a bárd már ott lóg a fejük fölött? Hagyják magukból kiveszni az ambíciókat és
engedjék át lelküket a félelemnek? Adják fel minden álmukat és céljukat, s legyenek
igazságkereső remetékké?
Kedves Barátom! Haldd meg, mit mondott nekem a Szentlélek! Öt kicsi szó csupán, de olyan
erő rejlik bennük, hogy dicsőséges, új reményt és hitet ébresztettek a szívemben. Ez az öt szó
pedig a következő: Isten mindent a kezében tart!
És ez így is van – minden az Ő kezében van. A földrengések, éhínségek, járványok, jégesők,
gyilkos erejű hőhullámok, árvizek és hurrikánok ellenére is azt kell mondjam: a természet nem
„szabadult el”, és nem a maga útját járja! Isten mindent világosan előre jelzett az Igében,
amit most bekövetkezni látunk. Semmi sem történhet a természetben és a természettel Isten
engedélye nélkül. A Biblia megjövendöli, hogy Isten haragja a természet megvadulásán
keresztül szabadul majd ki a földre, hogy az emberiséget a közelgő ítéletre figyelmeztesse.
A természet folyását Isten irányítja és ő szab neki gátat, s e gátakat lehetetlen átlépnie Isten
engedélye nélkül. Isten ezt mondta Jóbnak:„Ajtókkal zártam el a tengert, zárakkal és ajtókkal tartóztattam fel büszke hullámait.
Megragadtam a földet a szélénél fogva, hogy lerázzam róla a bűnösöket. Raktárba gyűjtöttem
és a háború napjára tartogatom a havat és a jégesőt. ” (lásd Jób 38)Isten gyermeke! Neked nem kell többé félned a tomboló természettől – Isten még ma is trónol
az özönvíz felett! Arra inti és figyelmezteti minden gyermekét, hogy értsék meg az idők jeleit,
de a hívők számára van biztos menedék. A Bibliában így olvassuk: „Az Úr angyala tábort jár az
Őt félők körül és kiszabadítja őket.” (Zsolt 34,7 – Károli)
Ha bízol Istenben, minden csapással bátran szembenézhetsz, s fennhangon hirdetheted: „Az
én Istenem beszél most a világmindenséghez, és az Ő ereje nyilvánul meg! Én pedig
nyugodtan megállok és végignézem az Úr szabadítását!”
Még maga Sátán is Isten korlátozása alatt áll. Isten megengedheti, hogy minden téged
körülvevő anyagi és fizikai dologra rátegye a kezét – ahogyan Jób esetében is tette –, de a
lelkedet nem bitorolhatja és nem rabolhatja el Istenbe vetett hited. Az ördög korlátozott
hatalommal bír csupán, s még a legifjabb keresztény is megfutamíthatja, ha ellenáll neki Isten
Igéje és Krisztus vére által. A Biblia ezt mondja: „Álljatok ellene az ördögnek, és elfut tőletek!”
Hát úgy hangzik ez, mintha vereséget szenvednénk? Úgy tűnik, mintha győztes lenne az
ördög, és mintha a keresztényeknek félniük kellene a démoni megszállottságtól? A legkevésbé
sem!
Isten mindent a kezében tart – így bennünket is. Soha ne félj Sátántól; az Úr félelme az, ami a
bölcsesség kezdete. Bármitől félj is, a félelem szelleme nem Istentől származik, miért kellene
akkor megbékélned vele? Rázd le magadról, mert a következőket üzeni Isten ezen a késői
órán: „Mert nem a félelemnek lelkét adta nekünk az Isten, hanem az erő, a szeretet és a
józanság lelkét.” (2Tim 1,7)
Sátán megpróbálhatja rád árasztani minden mocskát és szennyét, és az össze fellelhető
gonoszsággal gyötörheti a lelked; üldözhet is téged, Krisztus ellenségei pedig gyalázhatnak és
gyűlölhetnek. Az is lehet, hogy kiürül a zsebed, és minden reggel imádkoznod kell az aznapi
ebédért. Még saját családod körében is utálat és elutasítás tárgyává válhatsz, s talán
legközelebbi barátaid fognak elárulni – egy dolog azonban bizonyos: az Úr szeme az igazakon
van, és füle nyitva van imádságuk meghallására. A Biblia szerint senkitől sem kell félnünk, aki
a testünknek árthat, hanem egyedül Őt kell tisztelnünk és dicsőítenünk, aki lelkünkhöz is
hozzáférhet. Egy illető meggyőződése és Jézus Krisztusba vetett hite fölött senkinek sincs
hatalma égen és földön – lelkünket sem démonok, sem maga az ördög, sem pedig emberi
hatalom nem pusztíthatja el.
Te és én, valamint minden bennünket érintő dolog Isten kezében van, ez így igaz! Nem számít,
hogy’ állnak a dolgok ebben a részegen támolygó világban, továbbra is minden a javukra van
azoknak, akik Istent szeretik, és akik az Ő végzése szerint hivatalosak.
Csak romoljon nyugodtan a dollár, csak jöjjön a hanyatlás és a gazdasági válság is a
munkanélküliséggel meg a félelemmel együtt! Jöhet a légszennyeződés és az infláció is! Hadd
halljunk háborúkról és háborúk híréről, hadd hulljon darabjaira a társadalom! Mert Isten igaz
gyermekére nézve még mindig biztos kezekben van a világ! Az egész mit sem számít – hiszen
semmi sem árthat azoknak, akik a Mindenható szárnyának árnyékában keresnek menedéket. A
Mindenható árnyéka minden rettentő árnynál hatalmasabb, amelyet napjaink eseményei
vetítnek ki a világra. Isten gyermekeinek semmi rossztól nem kell tartaniuk – sohasem válnak
kenyérkéregetőkké, s az Úr a legvégső pillanatig ki fog rendelni a számukra minden valós
szükséget!
Isten nem ígérete, hogy megőrizné gyermekeit a szenvedésektől, ahogyan azt sem, hogy soha
nem kerülünk szükséghelyzetbe. Nem kaptunk ígéretet világbékéről, nyugalomról, biztonságról
és zavartalan anyagi jólétről sem. Szellemünk és elménk számára ígért békességet és
biztonságot – hogy tudniillik Ő természetfeletti módon gondoskodik majd minden valós
szükségünkről –, továbbá biztosítékot afelől, hogy soha nem kell majd kenyérért koldulnunk.
Isten csupán azt szeretné, ha mind eljutnánk oda, ahová Pál is a következő kijelentésekor: „De
ha van élelmünk és ruházatunk, elégedjünk meg vele.” (1Tim 6,8)
A jövő látszólag csakugyan gonosz és rosszat sejtető, de Dávid így vallott a Zsoltárokban:
„Nem félek a gonosztól!” Ez az üzenet hangzik el a mai keresztények felé is. A jövő is Isten
kezében van, ezért nem kell félnünk! Isten mindent pontosan megtervezett; pontosan tudja
azt is, hogy melyik pillanatban jön vissza Jézus. Az utolsó, nagy nyomorúság, az ítélet és az
Armageddoni Csata mind be vannak jegyezve a naptárába. Az az Isten, aki az egész mennyen
és földön uralkodik, ezt mondta: „A népek olyanok előtte, mint egy vízcsepp a vödörben,
annyit érnek, mint egy porszem a mérlegserpenyőn, a szigetek egy homokszemnek
számítanak. A népek mind semmik előtte, puszta semmiségnek tartja őket.” (Ézs 40,15; 17)
Isten akarata, hogy munkálkodjunk egészen Krisztus visszajöveteléig. Ez egyszerűen annyit
jelent, hogy úgy kell dolgoznunk, mintha soha nem jönne el a vég, miközben úgy élünk,
mintha már holnap itt lenne.
Egyszer megkérdezték D. L. Moody-t, a nagyszerű evangélistát: „Mit tennél ma, ha tudnád,
hogy Jézus Krisztus holnap visszatér?” Mire ő így felelt: „Ültetnék egy fát!” Nos, így legyen!
Csak ültessenek az igaz keresztények – hintsék Isten Igéjének magvát és végezzék
szorgalmasan az Ő munkáját. Hadd találjon minket „az Ő munkájában”, amikor visszatér!
Isten a fejünk hajszálait is számon tartja. Az Úr még ma is megszámolja a lehulló verebeket –
még mindig hallja kéréseinket, mielőtt azokat elé tártuk volna, és ma is válaszol, amikor még
nem is hívtuk segítségül. Az Úr ma is messze-messze több annál, amennyit gondolnánk róla,
vagy kérhetnénk tőle. Miért kellene akkor félnünk?
Hitem szerint a felkészült keresztényekre is beköszönt a nyomorúság és a fájdalmak órája –
meg lesznek mérve, próbálva és kísértve. Úgy vélem, sok borzalomnak tanúi lesznek a fentebb
leírtak közül, ám ugyanakkor afelől is szilárdan meg vagyok győződve szívemben és elmémben
– valamint erről tanúskodik a bennem lakozó Szentlélek is –, hogy Isten hirtelen kimenekíti
majd igaz gyermekeit utolsó nagy haragja elől, amelyet rá fog árasztani a földre. Megmenti
őket a legszörnyűbb katasztrófák órájától, amely a Biblia szerint elkövetkezik majd a világra.
Felkészült keresztények – ébredjetek! Isten munkálkodik és mindent a kezében tart!
Embereket ment meg, merít be és gyógyít meg, és rendet teremt házában! Félni most egyenlő
az istenkáromlással. Azt a parancsot kaptuk, hogy az utolsó óra közeledtét látva bátorodjunk
fel az Úrban, énekeljünk és örvendezzünk. Ezt kérdezné valaki: „De hát hogyan örülhetnék,
amikor látom, hogyan hullik darabjaira ez az elátkozott világ?” Hadd válaszoljak Isten Igéjével:
„Hiszen tudjuk, hogy az egész teremtett világ együtt sóhajtozik és együtt vajúdik […] várva a
[…] megváltásra.” (Rm 8,22; 23)
A vajúdó asszony talán üvölt a fájdalomtól, ám mégis: ott legbelül repesve örül születendő
gyermekének.
Isten Országa közeleg, Sátán uralma pedig hamarosan megdől. A keresztények éppen ezért
bátran vallhatják: „Isten mindent a kezében tart!”
|