Az „üldözés szelleme” fenyeget

Látom, amint elérkezik az üldözésnek egy olyan szörnyű órája, amilyennek még sohasem
lehetett tanúja az emberiség. Ez az üldözés az igaz Jézus-hívők ellen folyik majd, és akár egy
tengerből előbukkanó sokfejű szörny, úgy jelenik meg mindenütt. Lassú léptekben és
mérsékelten fog elkezdődni egy olyan időben, amikor a vallásszabadság a leginkább
kiteljesedni látszik. Mindenfelé elhatalmasodik az Egyesült Államok területén, Kanadában és az
egész világon, mígnem végül ádáz őrületté fajul.
A vezető körökhöz tartozók, a kormány soraiban ülők és az igazságszolgáltatásban dolgozók
közül sokak szívét az Antikrisztus szelleme keríti hatalmába, minek következtében e
tisztviselők jogi manőverekbe kezdenek a független gyülekezetek, misszionáriusok és
szolgálattevők zaklatása céljából. Már most is sok bizonyíték utal arra, hogy ez a folyamat
elkezdődött. Látom, hogy eljön az idő, amikor csaknem minden evangéliumi
misszionáriusmunkát, minden vallásos rádió- és televízióadást és az összes bejegyzett
missziós társaságot olyan közelről fogják megfigyelni, pellengérre állítani és folytonosan
zaklatni, hogy azok minden területen félve mernek csak kilépni és terjeszkedni.

Hamarosan átlépünk a Vízöntő korából abba a korba, amelyet a Biblia a „nyomorúságok
napjának” nevez. Jézus maga is szólt felőle, hogy olyan „Nagy Nyomorúság” vár a földre,
amilyennek sosem volt még tanúja az emberiség a történelem folyamán.

Közeleg a nyomorúság órája

Részlet David Wilkerson prédikációjából, amely 2001. augusztus 19-én – három héttel szeptember 11-e előtt –
hangzott el a New York Citybeli Times Square Gyülekezetben
Amikor Isten előtt térdelek, kérve Őt, hogy mutassa meg nekem szívének szándékát ezekben
az utolsó időkben, képtelen vagyok elhessegetni magamtól az érzést, miszerint Amerika
hamarosan ismét rendkívül nehéz helyzetbe jut. Hogy mi lesz ez pontosan, nem tudom; talán
gazdasági válság, tömeges munkanélküliség vagy még több terrorizmus. Annyit tudok csupán,
hogy közeleg egy nyomorúságos óra, amely meg fogja rázni az egész világot, és zokog a
szívem, mert Isten népének nagy része nincs erre felkészülve.
Ezen a nehéz órán tiszta és hibátlan hitre lesz szükség, s akkor Jézus előhív majd egy
reménnyel teli maradékot – olyan embereket, amilyeneket Isten is keres. Az Úrnak minden
nemzedék idejében volt egy reménykedő, bizakodó népe, s a mai generáció esetében sincs ez
másképp. Látni fogjuk, amint Krisztus előszólítja legszűkebb baráti körét ezen az utolsó órán.

A tornyok leomlottak, de mi nem értettük meg az üzenetet

2001. szeptember 11-én kedden leomlott a New York-i Világkereskedelmi Központ ikertornya.
Öt nappal később, ahogy ezeket a sorokat írtam, kinéztem 30-dik emeleti lakásunk
dolgozószobájának az ablakán. A romokból még mindig sűrű füstfelhők gomolyogtak, melyek
azután elterültek a Hudson folyó fölött és a Szabadságszobrot is beborították.
Az azt követő vasárnap, közvetlenül azelőtt, hogy elmondtam volna ezt az üzenetet a Times
Square Gyülekezetben, sírásban törtem ki a szörnyű pusztítás láttán. Kegyelemért
könyörögtem Istennél: kegyelemért a gyászoló családok számára, akik elveszítették
valamelyik hozzátartozójukat; kegyelemért a mentésben dolgozók számára, akik még mindig
kutatták a romokat újabb túlélők megtalálásának a reményében, ám akik csupán halottakat és
leszakadt testrészeket találtak; és kegyelemért minden rendőr, tűzoltó, valamint önkéntes
számára, akik a leírhatatlan borzalmakat látva, zokogva végezték munkájukat.

Isten gyermeke! Neked nem kell többé félned a tomboló természettől – Isten még ma is trónol
az özönvíz felett! Arra inti és figyelmezteti minden gyermekét, hogy értsék meg az idők jeleit,
de a hívők számára van biztos menedék. A Bibliában így olvassuk: „Az Úr angyala tábort jár az
Őt félők körül és kiszabadítja őket.” (Zsolt 34,7 – Károli)
Ha bízol Istenben, minden csapással bátran szembenézhetsz, s fennhangon hirdetheted: „Az
én Istenem beszél most a világmindenséghez, és az Ő ereje nyilvánul meg! Én pedig
nyugodtan megállok és végignézem az Úr szabadítását!”