A két utolsó ajándékot azért kapcsoltam össze, mert gyakran együtt működnek. A Szent Szellem mindig úriember, és a gyümölcs, amit terem Isten gyermekeinek az életében mindig tapintatos, együttérző, gyengéd és vonzó. A Szent Szellem szelídségében soha nincs durvaság vagy tapintatlanság. Egy szelíd szellemhez nem kapcsolódnak indulatkitörések vagy önző cselekedetek. Egy szelíd ember önuralmat tud gyakorolni. A szelídség tekintettel van mások érzéseire és a körülményekre, és igyekszik begyógyítani, nem pedig felfedni mások sebeit. A szelíd szellem vonzó mások számára, és finoman bizonyságot tesz a bennünk élő Szent Szellemről. Ha egy nyelveken kapott üzenetet szelíden adnak át, akkor az az üzenetre irányítja a figyelmet és nem az üzenet átadójára. Amikor Mózes átadta Isten üzenetét a Fáraónak, akkor ezt szelídséggel tette, és nagy önuralmat gyakorolt. Az önuralom gyümölcsének fontos helye van a Szent Szellemmel betöltött hívők életében. Ha a Szent Szellem ereje uralja az életünket, akkor ez segít szellemben élni, ahelyett, hogy testben élnénk és a test bűnös gyümölcseit teremnénk. Azoknak a hívőknek a beszédében és a cselekedeteiben, akik a Szellem szerint uralmat gyakorolnak az elméjük, érzelmeik és a magatartásuk fölött, önmérséklet és Isten szerinti érettség jelenik meg. Minden Szent Szellemmel betöltött hívő használhatja a Szellemnek ezeket a beszéd ajándékait - a nyelveket és a nyelvek magyarázatát. A hívők imanyelve az egyes keresztények imaéletének és közbenjárásának a segítésére van. (1. Korintus 14:2-5) A nyelvek nemei viszont nyilvános szolgálatra adatnak, és a nyelvek magyarázatának ajándéka kell kísérje őket, azért, hogy ne okozzanak zavart, amikor a gyülekezetben használják őket. (1. Korintus 14:5-40) Amikor valaki a gyülekezetben a nyelvek ajándékát használja, a szelídség gyümölcsének kell azt kísérnie. Az üzenetnek nem úgy kell elhangoznia, mintha kontrollálatlanul jönne, hanem irányítottan, úgy, hogy a hívők épülhessenek általa. Egy Szent Szellemmel betöltött keresztény, aki nyelveken imádkozik, erősíti az újjászületett szellemét. Ezért olyan fontos, hogy minden hívőnek legyen saját imanyelve, és használja azt: "...a Szellem is segítségére van a mi erőtlenségünknek. Mert azt, amit kérnünk kell, amint kellene, nem tudjuk; de maga a Szellem esedezik értünk kimondhatatlan fohászkodásokkal. Aki pedig a szíveket vizsgálja, tudja, mi a Szellem gondolata, mert Isten szerint esedezik a szentekért." (Róma 8:26-27) A nyelvek magyarázata az önuralomhoz kapcsolódik. Az önuralom tudja, mikor kell valamit abbahagyni. Pál azt mondta, hogy aki nyelveken szól, imádkozzon, hogy meg is tudja magyarázni, amit mond. (1. Korintus 14:13) Ennek az a célja, hogy építse a hívőket és meggyőzze a bűneikről a hitetleneket: "Mert jóllehet, te szépen mondasz áldást, de más nem épül abból." (1. Korintus 14:17)
|