Jártál már gyümölcsösben tavasszal? Minden olyan békésnek látszik. Friss, jó illat tölti be a levegőt, mindenfelé méhecskék zümmögnek, érezni a reménységet, hogy már csak néhány hónap, és jobb dolgok következnek. A "színfalak mögött" azonban a gazda szorgosan készülődik a betakarításra; tudja, hogyha csak ül ölbe tett kézzel, és nem tesz semmit, akkor nem sokat fog betakarítani. Ezért megműveli, megtrágyázza a földet, hogy tápanyagot adjon a fáknak, rendszeresen megmetszi az ágakat, és azonnal kiírtja a kártevőket is, amint megjelennek. Végül aztán eljön az aratás ideje. Leszedi a gyümölcsöket, amelyek az erőfeszítéseinek eredményeként teremtek - érett, lédús gyümölcsöket - és biztos vagyok benne, hogy ő lesz az első, aki megkóstolja őket. Kemény munkájának, türelmének, szorgalmának és kitartásának eredményeként gyönyörű, ízletes gyümölcsök teremtek, amelyeket azután el tud adni másoknak, akik szintén élvezhetik a gyümölcsöket. Ehhez nagyon hasonló az, ahogyan a Szent Szellem is szeretné látni kemény munkájának kézzelfogható bizonyítékát a keresztények életében. Ez a bizonyíték mutatja azután azt is, hogy azok vagyunk, akiknek mondjuk magunkat - Krisztus követői - és gyakran úgy is nevezzük, hogy a "Szellem gyümölcse". Ez helyes elnevezés, mert csak a Szent Szellem gondoskodása alatt tudnak a keresztények gyümölcsöt teremni. Jézus azt is mondta nekünk, hogy ő a szőlőtő (a fa), amelynek az ágaiként mi gyümölcsöt tudunk teremni. Ha Jézus a szőlőtő, akkor a Szent Szellem az a éltető nedv a szőlőtőben, ami keresztülfolyik az ágakon, táplálja őket és végül gyümölcsöt terem: Én [Jézus] vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: Aki bennem marad, én pedig benne, az terem sok gyümölcsöt: mert nálam nélkül semmit sem cselekedhettek.
|