Az Újszövetség Moffatt-féle fordításban a Zsidó 11:1 így hangzik: A most-hit azt jelenti, hogy biztosak vagyunk abban, amiben reménykedünk és meg vagyunk győződve arról, amit nem látunk.
Ennek a versnek az első része a The New English Bible változat szerint így szól: A hit testet ad reményeinknek. Egy másik fordítás szerint: A hit garancialevél arra, hogy az a dolog, amelyben reménykedsz, végül a birtokodba kerül.
Zsidó 11:1.
A hit pedig a reménylett dolgoknak valósága, és a nem látott dolgokról való meggyőződés.
A Szellem Pálon keresztül egyszerűen elmondja nekünk, hogy a hit megragadja a remény elképzeléseit és a valóság birodalmába hozza azokat.
Reménykedhetsz anyagiakban, hogy teljesíthesd a kötelezettségeidet, de a hit biztosítéskot ad neked arra, hogy meglesz a pénz, amikor szükséged lesz rá. Reménykedsz testi erőben, hogy elvégezhesd a feladataidat, de a hit azt mondja: Az Úr az én életem erőssége: kitől remegjek? (Zsolt. 27:1.)
A hit Isten Igéjéből nő ki: Azért a hit hallásból van, a hallás pedig Isten Igéje által. (Róm. 10:17.)
- A hit ugyanazt mondja, amit Isten Igéje.
- A hitetlenség viszont Isten Igéje ellen foglal állást.
Szomorú, hogy oly sok "hívő" hitetlenséget beszél és így Isten Igéje ellen foglal állást. Aztáncsodálkoznak, miért nem működik számukra Isten Igéje.
Az egyik legjobb mód annak kiderítésére, hogy mi micsoda, az, ha rájövünk, mi nem.
Először is a hit nem remény. Az emberek túl gyakran csak remélik, hogy megkapják a Szent Szellem keresztséget, a gyógyulást vagy az imájukra a választ. Azonban a feladatot nem a remény végzi el, hanem a hit.
A most-hit létezik. Ha nem most van, akkor nem hit.
Amikor valaki azt mondja: Hát, hiszem, hogy valamikor majd megkapom a Szent Szellemet, ez nem hit; ez remény. A remény mindig jövő idő - a jövőre mutat -, de a hit mindig most van. A hit azt mondja: Most kapom meg. Most megvan nekem.
Amikor arra kerül sor, hogy elfogadd Istentől, amire szükséged van; a hit alapelvei bármely területen ugyanazok, akár a Szent Szellem keresztségről, akár anyagiakról van szó. Ha megtanulod a hit alapelveit, könnyű lesz megkapnod Istentől, amire szükséged van.
Évekkel ezelőtt egy sátoros összejövetelt vezettem a texasi Wacoban. A harmadik estén a kézrátételről prédikáltam és gyógyító szolgálatot tartottam. Akkoriban ugyanabba a sorba állítottam az embereket a gyógyulásért és a Szent Szellem keresztségért is.
A sorban az első ember a Szent Szellem keresztségért jött.
Megkérdeztem tőle: Meg fogod kapni, ahogy rád teszem a kezem és imádkozom?
Nos, Hagin testvér - felelte - remélem.
Azt feleltem: Nem fogod megkapni.
Ez feldühítette őt. Segíteni akartam neki, nem feldühíteni, ezért hozzátettem: Nem a remény által fogsz Istentől kapni; hanem hit által.
Azt válaszolta: Nem tudom, meg fogom-e kapni, vagy sem, tehát nem fogom azt mondani, hogy megkapom.
Erre azt kérdeztem tőle: Ha felajánlanék neked egy egydolláros bankót, mondanád-e: Nos, nem tudom, elfogadhatom-e, vagy sem?
Nem, biztosan nem ezt mondanám - felelte.
Isten egy ajándékot kínál, amit épp oly könnyű elfogadnod, mint a dollárt, amit felajánlhatok neked - mondtam.
Én viszont már régóta keresem ezt - felelte - kb. tizenhárom éve és még nem kaptam meg. Nem tudom, meg fogom-e kapni.
Egészen elkeseredett, ezért átkaroltam és azt mondtam: Testvér, azért vagyok itt, hogy segítsek neked. Semmit sem érne, ha a kezemet rád tenném és imádkoznék érted. Az igazság az, ha így gondolkodsz, a fejedre tehetném a kezem, amíg csak ki nem hullik a hajad és mégsem kapnál semmit. Azt javasolom, ülj az első sorba és figyelj, nézd, mi történik és meg fogod érteni a különbséget a hit és a remény között.
Több ember gyóygulásáért imádkoztam, aztán egy fiatal nőhöz értem, aki szintén a Szent Szellem teljességét szerette volna megkapni.
Keresztény vagy? - kérdeztem.
A baptista egyház tagja vagyok - felelte.
Tartozhatsz bármely egyházhoz anélkül, hogy keresztény lennél. Nem az egyháztagságtól függ, hanem az újjászületéstől - válaszoltam.
Igen - vallotta meg -, ezt tudom. Újjá is születtem.
Nos remek - válaszoltam. - Hiszel a Szent Szellemben? Hiszel a Szent Szellem keresztségben is?(Mivel nekem is baptista múltam volt, tudom, hogy ebben nem mindannyian hisznek.)
Igen, kétség nélkül - mondta. - Benne van a Bibliában.
Tovább kérdeztem őt: Megkapod a Szent Szellemet, most, amikor a kezem a fejedre teszem és imádkozom?
Igen - felelte. - Itt ültem ma este, és minden Igét követtem, ami a prédikáció során elhangzott, és mindez benne van a Bibliában - a kézrátétel, hogy vegyük a Szent Szellemet. Mindenképpen megkapom.
Láttam, ő készen van. Láttam, hogy működik a hite. Kinyújtottam a jobb kezem, hogy a homlokára tegyem, de mielőtt megérinthettem volna, mindkét kezét felemelte és elkezdett nyelveken szólni.
Aztán a férfihez fordultam, aki az első sorban figyelt: Látod a különbséget a között, hogy csak reméled a Szent Szellem keresztséget és aközött, hogy valóban hiszed, hogy megkapod?
Igen - felelte -, úgy hiszem, igen.
Visszatért három estével később. Azon az estén megint kézrátételes szolgálatunk volt a betegekért és a Szent Szellem keresztségért. Újra ő volt az első sorban.
Látom, visszajöttél - mondtam.
Igen - felelte -, visszajöttem. És el szeretnék mondani valamit - a reményemet hitté változtattam. Tedd rám a kezed és most azonnal be fogok teljesedni a Szent Szellemmel!
Kinyújtottam a kezem és alig érintettem meg, amikor mindkét keze fellendült és elkezdett nyelveken szólni.
Ilyen nagy a különbség, amikor valóban hiszel Istennek és nem csak reméled, hogy kapni fogsz Tőle. Látod, ez a férfi valójában tizenhárom évig nem kereste, csak remélte, hogy megkapja a Szent Szellemet. Remény által nem kapod meg.
Jézus mondta: Amit könyörgéstekben kértek, HIGGYÉTEK, hogy mindazt megnyeritek... (Márk 11:24.) Nem azt mondta, REMÉLJÉTEK, hogy megkapjátok; azt mondta: HIGGYÉTEK, hogy megkapjátok.
Itt van a különbség, hogy valóban hiszel-e Istennek, vagy csak reménykedsz: A remény jövő idő.
- Ha viszont gyógyulást keresel, nem a jövőben akarsz meggyógyulni; hanem most azonnal- különösen, ha fájdalmaid vannak.
- Ha a Szent Szellem keresztséget keresed, nem a jövőben akarsz beteljesedni; most akarod megkapni.
- Ha valaki az üdvösségét szeretné megkapni, nem a jövőben akar üdvözülni; az esetleg túl késő lehet.
Az évek során beszéltem emberekkel az üdvösségükről és elmondták: remélik, hogy üdvösségük van. Könnyek közt mondom, közülük néhányan ma a pokolban vannak. Megváltatlanul hagyták el ezt a világot, mert a reményen alapuló üdvösség soha sem hoz gyümölcsöt.
Úgy tűnik, mindig ugyanazon a botránykövön botlunk el amikor arra kerül sor, hogy Istentől elfogadjunk dolgokat:
- Reméljük, hogy Ő hallja az imáinkat.
- Reméljük, hogy meggyógyulunk.
- Reméljük, hogy beteljesedünk Szent Szellemmel.
Még akkor is, ha azt mondod: Hiszem, hogy valamikor megkapom, ez továbbra is remény. Hitnek hívod, de remény, mert a jövőre vonatkozik.
Gondold végig: A MOST-hit... Ez jelen idő. Ha nem most van, akkor nem hit.
- A hit jelen idő.
- A remény jövő idő.
Juss a helyes igeidőbe; kerülj jelen időbe!
Némelyek azt hiszik, Isten tenni fog valamit értük, de a hit hiszi, hogy Isten már megtette és Ő most is folyamatosan teszi.
Ha gyógyulásról van szó, sokan mondják: Hagin testvér, nem értem, miért nem kaptam meg a gyógyulásomat. Tudom, hogy Isten megígérte: meggyógyít engem.
Isten nem ígérte meg, hogy meggyógyít Téged. - mondom nekik.
Azt felelik: Nem azt mondja Isten Igéje: Ő vette el a mi erőtlenségünket, és Ő hordozta a mi betegségünket? (Máté 8:17.) Ez nem ígéret?
Nem, ez nem ígéret, ez egy ténynek a kijelentése, ami elmondja nekünk azt, ami már megtörtént.
Mások az I. Péter 2:24-et idézik: Aki a mi bűneinket maga vitte fel testében a fára, hogy a bűnöknek meghalván, az igazságnak éljünk: Akinek sebeivel gyógyultatok meg.
Aztán megkérdezik: Ez nem gyógyulást ígér nekem?
Azt kell mondanom nekik: Nem, ez nem ígéri a gyógyulást. Ez elmondja neked, mi a tiéd.
Megtanultam: Amint rá tudom venni az embereket, hogy hagyják abba a reménykedést és kezdjenek hinni, azonnal meggyógyulnak.
Több évvel ezelőtt Oklahomában prédikáltam és egy hetvenes éveiben járó asszonyt hoztak a szolgálatra, aki négy éve egy lépést sem tett. Az orvosok azt mondták, sosem fog újra járni. Térdei szó szerint elkoptak, és nem tudták hordozni a súlyát. Mivel mozgás nélkül ücsörgött, elég testes lett.
Előre hozták őt is a gyógyító sorba és az oltárhoz ültették. elé térdeltem és imádkoztam. Aztán azt mondtam: Testvérnő, kelj fel és járj az Úr Jézus nevében.
Ez a drága lélek a tőle telhető legjobbat megtette, hogy felkeljen - és végig sírt és imádkozott: Oh, drága Úr Jézus, kérlek, gyógyíts meg. Tudom, megígérted, hogy meggyógyítasz. Tudod, milyen teher voltam eddig a családomnak. Semmit sem tudok magamtól megtenni. Drága Uram, kérlek, gyógyíts meg. Kérlek, gyógyítsd meg a lábaimat. Kérlek, hagyd, hogy járjak. Oh, kérlek, kérlek, kérlek!
Várj egy percet, testvérnő - mondtam -, mondani szeretnék neked valamit. Segíteni tudok neked.
Ahelyett, hogy rám figyelt volna, egyre hangosabbá vált. Várj egy percet testvérnő. Mondani szeretnék neked valamit. Segíteni tudok neked. - mondtam még egyszer. Még hangosabbá vált.
Harmadszor is mondtam: Várj egy percet, testvérnő. Várj egy percet. Van egy Ige számodra Istentől. Segíteni tudok neked.
Szinte hisztérikussá vált, tehát megragadtam a vállát, erősen megráztam, és azt mondtam:Parancsolom neked, az Úr Jézus nevében, hogy hallgass!
Abbahagyta és rám nézett. Erre viszont a gyülekezet "fékezett le".
Ugyanez történt Jézussal szűkebb hazájában, Názáretben. A Biblia így mondja: Nem is tehet vala ott semmi csodát (nem azt mondja: nem akart; azt mondja: nem tudott), csak néhány beteget gyógyíta meg, rájok vetvén kezeit. (Márk 6:5.)
Az eredeti görög szöveg úgy szól, hogy "kisebb betegségekben" szenvedő néhány emberre tette a kezét. Miért? A választ a Márk 6:6 adja meg. És csodálkozik vala azoknak hitetlenségén...
Mielőtt bármit tehettem volna, hogy segítsek ennek az asszonynak, a hitetlenség fékeit kellett kiengednem. Először a gyülekezettel kellett foglalkoznom.
Így szóltam: Vannak, akik úgy gondolták, hogy durva voltam ehhez az asszonyhoz.
Néhányan meg is szólaltak: Igen, úgy gondoltuk.
Folytattam: Most fel akarok tenni nektek egy kérdést. Ha az utcán mentek és valaki egy autóval megállna és útmutatást kérne, aztán az ellenkező irányba indulna, nem próbálnátok megállítani és a helyes irányba fordítani?
De igen - helyeselt a tömeg.
Rendben - mondtam. Ez az asszony rossz úton járt. Nem a gyógyuláshoz vezető úton. Semmi mást nem tettem, csak leállítottam őt és megnyertem a figyelmét.
Ha leveszitek a lábatokat a fékről, akkor meggyógyul ez az asszony - folytattam. Éreztem az enyhülést és visszatértem a beteg asszonyhoz, hogy foglalkozzam vele.
Testvérnő - mondtam -, tudtad, hogy már meggyógyultál?
Nagy, tágra nyílt szemekkel rám nézett és megkérdezte: Valóban?
Kinyitottam a Bibliámat az I. Péter 2:24-nél, odaadtam neki és megkértem, olvassa fel hangosan a verset.
Olvasta: Aki a mi bűneinket maga vitte fel testében a fára, hogy a bűnöknek meghalván, az igazságnak éljünk: Akinek sebeivel gyógyultatok meg.
Kérlek, olvasd újra az utolsó részt - mondtam.
Akinek sebeivel gyógyultatok meg - olvasta.
Most szeretnék kérdezni tőled valamit - folytattam. - Ez az Ige jelenidőben, jövő időben vagy múlt időben váll?
Múlt időben - felelte.
Ha Jézus sebeivel meggyógyultál, akkor most gyógyult vagy, ugye?
Igen - felelte. Az vagyok!
Nos, megtennéd, amire kérlek?
Amikor bólintott, azt mondtam neki: Csak emeld fel a kezed, nézz fel egyenesen Jézusra és kezdd el dicsérni Őt. Dicsérd Őt, mert meggyógyultál - jelen időben - nem meg fogsz gyógyulni -meggyógyultál.
Felnézett és egyszerű, gyermeki módon azt mondta: Drága Úr Jézus, oly bodog vagyok, hogy meggyógyultam. Még egyetlen lépést sem tett - nem volt semmi bizonyíték a gyógyulására - mégis azt mondta: Oly bodog vagyok, hogy meggyógyultam. Drága Uram, tudod, mennyire belefáradtam az ücsörgésbe. Köszönöm Istenem, hogy a térdeim jól vannak. Lábaim meggyógyultak. Oly hálás vagyok!
Akkor azt mondtam a gyüleketnek: Köszönjük meg együtt Istennek, mert a testvérnőnk - nem majd -, hanem már meggyógyult.
A többség felemelte a kezét és vele együtt dicsérte Istent, mert ő meggyógyult.
Néhányan valószínűleg azt mondták: Nem gyógyult meg; még nem jár. Egy lépést sem tett.
Az Ige azonban azt mondja: ...a hit a nem látott dolgokról való meggyőződés. (Ha arra vársz, hogy megláss valamit, mielőtt hinnéd, az egyáltalán nem hit.)
Hozzá fordultam és így szóltam: Testvérem, kelj fel és járj Jézus nevében! ez az asszony azonnal felugrott, mint egy tizenhat éves lány és járt, ugrált és futott dicsérve az Istent.
Évekkel ezelőtt olvastam valamit, amit Dr. Lilian Yeomans mondott, és sohasem fogom elfelejteni. Áldás volt számomra az évek során. Azt mondta: Ha imádkoztam és az imámra nem kaptam választ, akkor meg kell vátoznom. Elkezdek tehát megváltozni, mert ha imádkoztam és az imámra nem jött válasz, akkor valaminek meg kell változnia, hogy választ kapjak. Tudom, hogy Istennél nem lehet semmi változás; Ő soha nem változik. Tehát ha bármi változás szükséges, annak az én részemről kell lennie. Ezért, ha imádkozom és nem kapok választ, elkezdek megváltozni.
Az évek során én is mindig így tettem, és úgy találtam, hogy ez száz százalékban működik.
Fel kell ismernünk, nem helyettesíthetjük a hitet reménnyel úgy, hogy válaszokat is kajunk Istentől. De ne érts félre: Ha megtartod a reményt a maga jogos helyén, akkor az áldott, csodálatos, szép és valóság a számodra.
Pál azt írta a korinthusiaknak: Most azért megmarad a hit, remény, szeretet, e három; ezek között pedig legnagyobb a szeretet. (I. Kor. 13:13.) Nem azt mondta, hogy a többi nem fontos, hanem azt, a három közül a legnagyobb a szeretet. Mindegyiküknek megvan a maga helye.
Tudom, mivel emberek ezreivel foglalkoztam a szolgálatom során, hogy legtöbben a remény alapján próbálnak meg választ kapni az imáikra a hit helyett. Onnan tudom, amit ők mondtak nekem.
Némelyek azt mondják: Ha elveszed tőlem a reményemet, semmim sem fog maradni.
Nem -felelem -, nem veszem el tőled a reményedet. Csak megmutatom, hogy nem a megfelelő helyre tetted a reményed.
Hála Istennek, áldott reményünk van! A gyülekezet áldott reménye az Úr Jézus Krisztus közeli visszajövetele - a megváltott holtak feltámadása - az élő szentek elragadtatása - a Menny reménye - szeretteink és barátaink viszontlátásának reménye.
Hála Istennek ezért a reményért. Örvendezzünk ebben. Mindez azonban jövő idő.
Tudjuk, hogy Jézus újra eljön. Akár hiszi ezt valaki, akár nem, Ő jön, mert az Ige ezt mondja. A feltámadás meg fog történni, akár van hitünk benne, akár nem; akár hisszük ezt, akár nem.Meghalt szeretteink és barátaink a Mennybe jutottak, ha keresztények voltak - attól függetlenül, hogy mit hiszünk erről -, és vissza fognak jönni Jézussal az Ő visszatérésekor.
Az én hitem nem fogja Jézust visszahozni. Azaz, hiába hiszem, hogy Ő ma tér vissza, ez nem hozza Őt ma vissza. Ha ez így lenne, akkor a gyülekezet visszahozhatná Jézust a hitével. Ő viszont eljön, ugye?
Az Ő visszajövetele jövő idő. Nem tudom, hogy ma, holnap, vagy a jövő héten jön-e vissza, de tudom, hogy visszajön. ez egy áldott remény. Egyben tisztító remény is, mert János azt mondta: És akiben megvan ez a reménység Őiránta, az mind megtisztítja önmagát, amiképpen Ő is tiszta. (I. János 3:3.)
Amikor azt mondom: Hiszem, hogy Ő visszajön, ez ötvözete az abban való hitnek, amit az Ige mond és a reménynek (jövő idő).
Ha viszont azt mondom: hiszem, hogy majd valamikor megkapom a gyógyulásomat, ez egyáltalán nem hit; ez remény, és nem hoz gyógyulást.
Láttam jó embereket, akik meghaltak ezt mondogatva; embereket, akik csodálatos keresztények voltak. Egyáltalán nem akarok róluk lekicsinylően beszélni. Ők most a Mennyben vannak. Csak nem tudták, mi a hit.
Azt mondták: Hiszem, hogy Isten meg fog gyógyítani engem valamikor. Ez pedig nem hit, ez remény.Bármi, ami a jövőre mutat vagy a jövöbe néz, az remény, és nem hit.
(Forrás: Kenneth E. Hagin - Mi a hit c. könyv)
