Bizony, bizony mondom néktek: Aki hisz énbennem, az is cselekszi majd azokat a cselekedeteket, amelyeket én cselekszem; és nagyobbakat is cselekszik azoknál; mert én az én Atyámhoz megyek. És akármit kértek majd az én nevemben, megcselekszem azt, hogy dicsőíttessék az Atya a Fiúban. Ha valamit kértek az én nevemben, én megcselekszem azt. JÁNOS 14, 12-14.
A mai szövegünk verseinek semmi közük az imához. A tegnapi részben láttuk: Jézus azt mondta, hogy használjuk az Ő nevét, amikor az Atyához imádkozunk. Itt azonban Jézus nevének egy másféle használatát láthatjuk. Az itt ‘kérni’-nek fordított görög szó azt jelenti, hogy ‘igényelni’ illetve ‘megkövetelni’. A név ilyen használatára jó példa az, ami az Ékes-kapunál történt. Péter azt mondta a kapuban ülő sánta embernek: „Ezüstöm és aranyam nincs nékem; hanem amim van, azt adom néked: a názáreti Jézus Krisztus nevében, kelj fel és járj!” (Csel. 3, 6)
Jézus mondja: „akármit kértek majd az én nevemben, megcselekszem.” Engedjük, hogy ez most teljesen belénk ivódjon. Amikor használjuk Jézus nevét, az olyan mintha maga Jézus lenne jelen. Mindaz az erő és hatalom, ami Jézusban van, benne van a nevében!
Te nem követelsz semmit az Atyától. (Végtére is nem Isten kötözte meg betegséggel azt a sánta embert: az ördög volt az, aki megkötözte.) Nem. Te azt követeled, hogy az ördög hódoljon be Jézus nevének!
Megvallás: Jézus neve megillet engem. Akármit követelek Jézus nevében Isten Igéje szerint, Ő megcselekszi azt!