Az elsőszülött a halottak közül
Aki képe a
láthatatlan Istennek, minden teremtménynek előtte
született; mert Őbenne teremtetett minden, ami van a mennyekben
és a földön, láthatók és láthatatlanok, akár
királyiszékek, akár uraságok, akár
fejedelemségek, akár hatalmasságok; mindenek
Őáltala és Őreá nézve teremtettek; és Ő előbb volt
mindennél, és minden Őbenne áll fenn. És Ő a
feje a Testnek, a Gyülekezetnek: aki a
kezdet, ELSŐ SZÜLÖTT A HALOTTAK KÖZÜL; hogy
mindenekben Ő legyen az első; mert tetszett az
Atyának, hogy Őbenne lakozzék az egész teljesség;
és hogy Őáltala békéltessen meg mindent magával,
békességet szerezvén az Ő keresztjének vére által; Őáltala
mindent, ami csak van, akár a
földön, akár a mennyekben. — KOLOSSÉ
1,15–20.
Bár Ő egyenrangú az Atyával, Isten örök Fia elfogadta
az alárendelt helyet és elvállalta a feladatot, hogy megbékélteti a világot
Istennel az Ő keresztjének vére által. E cél érdekében Jézus átadta magát a
halálnak. (Mát. 27,50) Amikor Jézus bűnné lett (2Kor. 5,21),
Isten átadta Őt a szellemi halálnak, amely az Istentől való
elkülönülés.
Akkor történt ez meg, amikor az a szívbemarkoló kiáltás
elhagyta Jézus ajkait: „Én Istenem, én Istenem! Miért hagytál el engem?” Jézus
szelleme halálra adatott a mi vétkeinkért, hogy Ő feltámasztasson a mi
megigazulásunkért. (Róm. 4,25) Az Atya bölcsessége volt az, ami átadta
Jézust, az Igazat a halálnak, hogy a mi adósságunk ki legyen fizetve, és hogy
Jézus legyen AZ ELSŐSZÜLÖTT A HALOTTAK KÖZÜL!
Megvallás:
Köszönöm Jézus, hogy meghaltál az én
bűneimért. Köszönöm neked Jézus, hogy
kifizetted az én adósságomat, hogy én szabad
legyek!
|