Hálás vagyok az Úrnak, hogy erre a fényképre rátaláltam. Ahogy nézem ezt a képet, csak úgy jönnek fel bennem a gondolatok. Néha szinte szívszorító érzések. Ez egy olyan fotó, ahol a feliratot nem valami számítógépes programmal készítették, hanem maga az Úr írta oda. Azt mondja Isten Igéje, hogy ne aggódjunk azon, hogy mikor mit szóljunk,mert nem mi szólunk, hanem a Szent Szellem szól rajtunk keresztül. I. Kor. 2/4. Így hát ez érvényes erre az írásra is, mivel az írás a szavaknak ad nyomatékot. Vannak sajnos emberek, akik messze elkerülik az ilyen helyeket és az ilyen helyzetben levő embereket. Megítélik, lenézik, holott senkinek nincs joga hozzá. Nem ismerjük ezeknek az embereknek a múltját, az életét, nem látunk bele a szívükbe, nem tudjuk a fájdalmaikat. Hány ember ment el vajon –e hely mellett???? És hány ember volt, aki fintorogva, grimaszokat vágva gúnyos és megalázó megjegyzéseket tett? Nem tudni. Egyszer csak jött Isten, a hatalmas, aki mindenek Ura, aki dicsőségben él, Aki fenntartja ezt a földet…. és odament, felírta a falra a saját szavát. Bár emberi kéz által tette, de azt a kezet maga az Úr vezette. Legyen áldott az a drága testvér, aki engedelmes volt és odament. Kihez ment oda valójában? Jézushoz. És elébe gyûjtetnek mind a népek, és elválasztja õket egymástól, miként a pásztor elválasztja a juhokat a kecskéktõl. És a juhokat jobb keze felõl, a kecskéket pedig bal keze felõl állítja. Akkor ezt mondja a király a jobb keze felõl állóknak: Jertek, én Atyámnak áldottai, örököljétek ez országot, a mely számotokra készíttetett a világ megalapítása óta. Mert éheztem, és ennem adtatok; szomjúhoztam, és innom adtatok; jövevény voltam, és befogadtatok engem; Mezítelen voltam, és megruháztatok; beteg voltam, és meglátogattatok; fogoly voltam, és eljöttetek hozzám. Akkor felelnek majd néki az igazak, mondván: Uram, mikor láttuk, hogy éheztél, és tápláltunk volna? vagy szomjúhoztál, és innod adtunk volna?És mikor láttuk, hogy jövevény voltál, és befogadtunk volna? vagy mezítelen voltál, és felruháztunk volna? Mikor láttuk, hogy beteg vagy fogoly voltál, és hozzád mentünk volna? És felelvén a király, azt mondja majd nékik: Bizony mondom néktek, a mennyiben megcselekedtétek egyel az én legkisebb atyámfiai közül, én velem cselekedtétek meg. 1. Ha maga Isten odament ezekhez az emberekhez, akkor mi is menjünk oda bátran 2. Ha odamegyünk az ugyan az, mint ha Jézushoz mennénk oda
Én hiszem, hogy ezek az emberek, akik ott alszanak télen, nyáron mára már egy kinccsel élnek a szívükben. Ez a kincs pedig Jézus.
P.Julianna |
