Az Úrnak angyala pedig szóla Filepnek, mondván: Kelj fel és menj el dél felé, arra az útra, mely Jeruzsálemből Gázába megy alá. Járatlan ez.
És felkelvén, elméne. És ímé egy szerecsen férfiú, Kandakénak, a szerecsenek királyasszonyának hatalmas komornyikja, ki az ő egész kincstárának felügyelője vala, ki feljött imádkozni Jeruzsálembe;
És visszatérőben volt és az ő szekerén ül vala, és olvasá Ésaiás prófétát.
Monda pedig a Lélek Filepnek: Járulj oda és csatlakozzál ehhez a szekérhez!
Filep azért oda futamodván, hallá, amint az Ésaiás prófétát olvassa vala. És monda: Vajjon érted-é, amit olvasol?
Ő pedig monda: Mimódon érthetném, ha csak valaki meg nem magyarázza nékem? És kéré Filepet, hogy felhágván, üljön mellé.
Az írásnak helye pedig, melyet olvasott, ez vala: Mint juh viteték mészárszékre, és mint a bárány az ő nyírője előtt néma, azonképpen nem nyitotta fel az ő száját.
Az ő megaláztatásában az ő ítélete elvétetett, az ő nemzetségét pedig kicsoda sorolja el? mert elvétetik a földről az ő élete.
Felelvén pedig a komornyik Filepnek, monda: Kérlek téged, kiről mondja ezt a próféta? Magáról-é, vagy más valakiről?
Filep pedig száját megnyitván, és elkezdvén ezen az íráson, hirdeté néki a Jézust.
Mikor pedig menének az úton, jutának egy vízhez; és monda a komornyik: Ímhol a víz: mi gátol, hogy megkeresztelkedjem?
Filep pedig monda: Ha teljes szívből hiszel, meglehet. Az pedig felelvén, monda: Hiszem, hogy a Jézus Krisztus az Isten Fia.
És megállítá a szekeret; és leszállának mindketten a vízbe, Filep és a komornyik; és megkeresztelé őt.
Mikor pedig a vízből feljöttek, az Úrnak Lelke elragadá Filepet; és többé nem látta őt a komornyik, mert tovább méne az ő útján örömmel.
Filep pedig találtaték Azótusban; és széjjeljárva hirdeté az evangyéliomot minden városnak, míglen Cézáreába juta.
Ebben a történetben észre kell vennünk, ki is az valójában, aki munkálkodik.
Nézzük mi is történt itt. Volt egy nagyon magas beosztásban levő ember. A szerecsen királyasszony komornyikja és az egész kincstár felügyelője volt. Mondjuk úgy mai nyelven, mint egy pénzügyminiszter. Gazdag, és művelt ember. Ez a kincstárnok vágyott Isten jelenlétére, mert elment Jeruzsálembe imádkozni. Hosszú és fárasztó utat tett meg. Abban az időben nem volt mindenkinek meg a Szentírás, csak a templomban volt a tekercs és azt olvasták fel. Ez a kincstárnok, valószinűleg elég magas áron jutott hozzá az íráshoz. A hazafele vezető úton olvasgatta. Egy picit gondoljunk csak bele, ki adta ennek az embernek a szívébe az Isten utáni vágyat, éhséget?? Ezt saját maga Isten tette meg. Én beleképzeltem magam a kincstárnok helyébe. Megpróbáltam az ő fejével gondolkodni.
Olvassa az írást és jóformán semmit nem ért belőle. Ki lehet ez az Isten? Mit jelent az, hogy élő Isten. Aki ilyen hatalmas és csoda dolgokat tesz. Gondolom olvasta pl azt, hogy Isten hogy hozta ki a népet Egyiptomból. Vagy hogy választotta ketté a tengert. Annak ellenére, hogy nem értette igazán amit olvas elgondolta, hogy én meg akarom ezt az élő Istent ismerni. Nálunk otthon látható isteneket imádunk és ez az Isten, meg láthattalan. Hogy lehet ez? Hogy lehet vele találkozni, hogy lehet megismerni? Gondolom ilyen gondolatok foroghattak a fejében. És ahogy olvassa az írást egy szer csak ott terem egy ember. Fülöp. Mint az Ige elején olvastuk Isten anygyala szólt Fülöpnek, hogy menjen oda arra az útra. Itt is láthatjuk, hogy az egészet Isten tervezte meg. Amint Fülöp hallotta, hogy ez a pogány ember az írást olvassa, megkérdezte tőle, érti-e mit olvas? A kincstárnok őszintén megmondta, hogy nem érti, szüksége van arra, hogy valaki elmagyarázza neki. Nagy öröm volt a szívében, amikor Fülöp elmondta neki, kiről szól az írás. Máris megkérdezte van valami akadálya annak, hogy megkeresztelkedjem? Fülöp azt felelte. Semmi akadálya, ha teljes szívedből hiszel, meglehet. És nézzük csak meg mit felelt erre a kincstárnok? Nem csak az volt a válasza, hogy hiszek, hanem rögtön kijelentette: Hiszem, hogy Jézus a Krisztus az Istennek Fia. És Fülöp megkeresztelte.
Csodálatos munkája ez az Úrnak. A Szent Szellem által rögtön ki is jelentette a kincstárnoknak, hogy Jézus a Krisztus az Isten Fia. Ez egy olyan csodálatos munkája az Úrnak, ahogy megtervezte ennek az embernek az útját. Lépésről lépésre.
· Éhséget adott a szívébe Isten iránt.
· Elvitte őt Jeruzsálembe
· Hozzájuttatta a Szentíráshoz
· Vágyakozással olvasta az írást
· Az útjába vezette Fülöpöt
· Innen már a kincstárnok nem egyedül ment haza
· Valószinűleg amikor hazaért elmondta mi történt vele és hirdette az Evangéliumot
· Pogány területre jutott el az örömhír
Ez egy csodálatos dolog, ahogy Isten munkálkodott. Ő soha nem változik és ma is munkálkodik a színfalak mögött. Amikor van valami vágy a szívünkben, vagy kérdés, amire szeretnénk választ kapni, Isten ugyan így, mint ahogy ennek az embernek az életében , a mi életünkben is kimunkálja a dolgokat. Elvezeti hozzánk azt az illetőt, akin keresztül megkapjuk amit szeretnénk, vagy éppen bennünket vezet másokhoz. Nincsenek véletlenek. Sokszor mindjuk azt, pl ha találkozunk valakivel—ó micsoda véletlen, hogy találkoztunk. vagy képzeld véletlenül összefutottam XY-nal. Nem drága testvérem Ezek a találkozások nem véletlenek. A kérdés csak az!!!
Felismerjük-e, hogy Isten munkálkodik a színfalak mögött??
P.Julianna