Az a kívánságom, hogy ne csupán, mint hajdani bandavezérre
figyeljetek rám, hanem ismerjétek el, mit tud Isten tenni annak az életével,
aki enged neki. Ő a ti gondolkodásotokat és szíveteket is meg akarja újítani,
hogy ezzel a meggyőződéssel mehessetek el innen: az a Jézus Krisztus, aki Nicky
Cruzt megváltoztatta, az én életemet is át tudja formálni.
Okkult családban nevelkedtem. Szüleim sátáni erők befolyása
alatt álltak, és senki sem tudta elképzelni, hogy Jézusnak valaha is helye
lehetne ebben a családban. A szeretet annyira hiányzott otthonunkból, hogy
anyám ellökött magától, kitagadott, én pedig teljesen összetörtem lelkileg.
Elhagytam Puerto Ricot, és New Yorkba menekültem, ahol egy
helyi banda tagjává váltam. Hiába voltam körülvéve emberekkel, napjaimat
magányosságban, bizonytalanságban  és félelemben töltöttem. Olyan dolgokat
követtem el, amilyeneket azelőtt soha, lelkiismeretem végül teljesen eltompult.
Hideg szívvel öltem meg egy ellenséges bandatagot. Egy idő múlva én lettem a
bandavezér, 205 fiú és 175 lány leste parancsaimat. Mindent megtettek, amire
felszólítottam őket, senkire és semmire nem voltunk tekintettel. Annyira mélyre
süllyedtem, hogy semmilyen terápia sem tudott segítséget nyújtani.
Pszichiáterem is lemondott rólam, mondván: "Nicky, számodra nincs remény,
az elektromosszék felé vezető úton haladsz, onnan pedig a pokolba. Szívedben
teljes gyűlölet uralkodik azokkal szemben is, akik szeretetet tanúsítanak
irántad." Igen, igaza volt! 8 éves koromtól, attól kezdve, hogy anyám
megtagadott, minden embert elutasítottam, aki szeretettel közeledett felém.
Anyámnak nem kellettem, mástól sem vártam el, hogy szeressen. Ezért lettem
ilyen rettenetes.
De Isten mégsem mondott le rólam. David Wilkerson New York
utcáit járva beszélt Isten szeretetéről. A rendőrök figyelmeztetése ellenére
sem ijedt meg attól, hogy felkeresse a gettókat. David jól tudta, hogy élete
veszélyben forog, mégsem hátrált meg. Mikor Istenről kezdett beszélni,
közbevágtam: "Hagyd abba! Én isten vagyok! Itt az emberi erő, a bandaerő
uralkodik! Istennek semmi köze hozzánk, mi sem akarunk tőle semmit. Azonnal
tűnj el!" A srácoknak pedig ezt mondtam: "Élvezetet akartok? Annyit
adok nektek, amennyit csak szeretnétek. Lemegyünk a pincébe, bagózunk, piálunk,
jöhetnek a tabletták, na és a csajok. Ezt a fanatikust pedig szépen
elfelejtjük." Így is tettünk. Csak egy valamire nem számítottam: David, ez
a nyurga prédikátor,  20 perc múlva megjelent az ajtóban, és mosolyogva utánam
kérdezősködött. A barátnőmet félrelökve kiáltottam rá: "Itt vagyok! Mit
akarsz tőlem?" A válasz meghökkentő volt: "A barátod szeretnék
lenni." - "De én nem!" És, mint egy dühöngő vad nekiestem,
ütöttem, míg az orrából el nem kezdett folyni a vér. A hajánál fogva a falhoz
rángattam, és fejét a kemény téglának vertem. Csak a bandatagok tudtak
megállítani, lefogtak, és a lelkész védelmére kelve azt mondták, mégis egy
ártatlan emberrel van dolgunk. Ez a tény engem persze teljesen hidegen hagyott.
Amikor végre távozni készültem, David utánam kiáltott: "Nicky, mielőtt
elmész, szeretném elmondani neked, hogy Jézus szeret téged." Szavai mélyen
érintettek. Olyan érzés volt, mintha kést szúrtak volna belém. Újra és újra
visszhangzott bennem: "Jézus szeret téged! Jézus szeret téged!" Sokat
gondoltam David Wilkersonra, álom sem jött a szememre. Ennek a prédikátornak
volt bátorsága, és ez tetszett nekem.
Így mentem el életemben először egy keresztény összejövetelre,
hogy Davidet meghallgassam. 75 srácot vittem magammal, mindegyikünknél töltött
pisztolyok lapultak. A nagy tömeg ellenére - kb. kétezren voltak jelen -
kelletlen módon vonultunk be az istentisztelet helyszínére, Davidet mégsem
hoztuk zavarba. Jézus szeretetéről kezdett beszélni. Egyáltalán nem tudtam ki
az a Jézus, de az igehirdető nagyszerűen bemutatta őt. Elmondta, hogy Krisztus
isteni, ugyanakkor emberi személy is volt, ő is elfáradt, mint mi, barátai
elhagyták, és ellenségei keresztre feszítették. Ekkor anyám hangját hallottam,
amint azt kiáltja: "Nem vagy a fiam! Nem szeretlek! Te a Sátán fia
vagy!" Ebben a pillanatban értettem meg, Jézus is olyan megvetett volt,
mint én. Igen, tudtam milyen érzések kínozhatták Jézust, mégsem voltam olyan,
mint ő. Ő sohasem vétkezett. Szíve az emberekért dobogott. Mennyire más Nicky
Cruz! Én bűnöző voltam, és haragosaim érthető módon akartak eltávolítani az
útból. Ha megöltek volna, többé nem jelentettem volna gondot nekik. De Jézusnak
egészen más terve volt velem: új szívet akart nekem adni, meg akart
változtatni.
New York több millió dollárt fordít az elfajult bandák
megfékezésére, tagjai segítésére. Miért nem ad mégsem hatékony megoldást a
város anyagi támogatása? Mert egy szép klubhelyiség, vagy egy új lakás nem
tudja a szív fájdalmát megszüntetni, nem képes a gyötrő gondolatokat messzire
űzni.
Életem legnagyobb döntéséhez érkeztem ezen az estén. Ez a
prédikátor elérte a szívemet. Isten jelenléte érezhetővé vált a teremben,
minden gyűlölet eltűnt. Az emberek sírtak és imádkoztak. David Wilkerson
hirtelen kinyitotta a szemét, és rám nézett: "Nicky! Adj Jézusnak egyetlen
alkalmat az életedben! Mindenhonnan elmenekültél, és az emberek kivetettek. De
ez a Názáretből való Jézus a te igazi barátod akar lenni. Ő most itt van. Gyere
ide, szeretnék érted imádkozni!" Roppant büszke lévén fejemet rázva
jeleztem, hogy nem engedek kérésének.
Ekkor - legnagyobb meglepetésemre - barátom Izráel felállt,
és megszólalt: "Imádkozzatok értem, én Jézust akarom!" Azt hittem
megbolondult, de ő rám nézett, és hívott engem is: "Gyere Nicky! Igaza van
a prédikátornak. Gyere, te vagy a legrosszabb!" Minden bátorságomat
összeszedve utána mentem. David, miközben értem imádkozott, elkezdett sírni.
Ideges lettem. Csak egy egyszerű, mégis magával ragadó imát mondott el. Mélyen
megérintett. Ez valódi volt! Úgy beszélt Istennel, mint barátjával. Éreztem azt
a szeretetet, ami Jézushoz, és így hozzám is kötötte. Ekkor felnéztem, és síró
barátaim arcát pillantottam meg. Izráel közölte velem, hogy átadta életét
Jézusnak. Nem akartam elhinni, arra gondoltam, most vesztettem el a legjobb
barátomat. A keserűség fokozódott bennem. De ekkor Isten színe előtt láttam
magamat, és ő a szívemet elém tárva megmutatta: "Ez vagy te Nicky! De ha a
szívedet nekem adod, bevonulok abba. Én szeretlek téged, és meg akarom
változtatni a szívedet." Az én könnyeim is el kezdtek patakzani,  percekig
mozdulatlanul álltam a bűnbánat, a keserűség és a kusza érzések súlya alatt
roskadozva. Ekkor úgy éreztem, két kéz pihen meg vállaimon. Jézus kezei voltak.
Térdeimre estem. Ennyire még sohasem alázkodtam meg. A bandatagok szeme láttára
térdeltem és hangosan zokogtam. Így kiáltottam: "Ó Isten! Szeretlek téged!
Még sohasem kerestelek. Valóban szeretsz engem? Kérlek, segíts, segítségre van
szükségem!
Életem legszükségesebb pillanatában az Úr valósággal életem
részévé lett. Ő hallotta az én rövid kétségbeesett imámat. Egyszerre három
természetfeletti dolog történt velem. Ezek egy vak, vagy egy rákos
meggyógyulásánál is nagyobb csodák.
SZERETET: Ettől kezdve tudom Istent és az embereket
 képmutatás nélkül szeretni. Ami azelőtt lehetetlen volt, Isten segítségével
valósággá vált. Isteni szeretettel teltem meg. Életemben először néztem szívem
mélyére. Amikor az ember ezt megteszi, kell, hogy másokra is gondoljon.
BÉKE: Addig a pontig csupán olcsó élvezetek, magányosság és
kitaszítottság volt a részem. De akkor minden vágyam betelt. Ismét tudtam
kábítószer, szex és rettegés nélkül aludni, mert békesség költözött szívembe,
Jézus békessége.
ÖRÖM: Tudtam anélkül örülni, hogy ittam volna, mert a
Szentlélek betöltötte életemet, velem volt. Nincs szükségem többé pótszerekre.
Jézus mindazzal megajándékozott, amit a pszichiáter nem tudott megadni:
szeretet, béke és öröm.
Azt a csodát, ami velem történt, anyám is átélte, és komoly
keresztény asszony lett. Bátyáim átadták életüket Jézusnak, és barátaim a
bandából egymás után jöttek Krisztushoz.
Örömmel várok arra a napra, amikor Jézust szemtől-szembe
megláthatom. Alig várom, hogy átkarolhassam, és teljes szívemből kiálthassam:
"Köszönöm Jézus!"
(Nicky Cruz fiatalok
előtt elmondott beszéde)
Forrás: Nicelife
|