 Egy bizonyságot szeretnék megosztani az olvasókkal. Megértést kaptam arról,mennyire fontos, hogy odafigyeljünk a Szent Szellem hangjára. Mennyire fontos, mekkora jelentősége van annak, amikor az Úr imára hív.
Még 2003-ban történt.A lányaimnak az otthonunktól kb. 10 km- kellett minden nap eljárniuk, amit busszal tettek meg. Egyik nap, ami épp olyan nap volt mint a többi,a délutáni órákban olyan sokszor eszembe jutottak a lányok. Nem értettem miért. Aztán többször is elhessegettem magamtól ezeket a gondolatokat. De(utólag már megértettem) az Úr csak egyre erőteljesebben felhozta ezeket a gondolatokat. Én, mivel nem értettem miért, elkezdtem imádkozni. Elmondtam az Úrnak: Uram, én nem tudom, miért van ez, de kérlek téged, őrizd meg a lányaimat. Én a Te kezedbe helyezem őket, és köszönöm, hogy te vigyázol rájuk. Ezzel én le is tudtam a dolgot és azok a gondolatok már nem tértek vissza. Olyan különös békességet éreztem. Aznap hazajöttek a lányok és mivel picivel korábban érkeztek, elmondták, hogy valaki hamarabb elhozta őket autóval, így nem kellett a buszra várniuk. Addigra én már el is felejtettem azt a délutáni dolgot. Másnap minden ment a megszokott módon. A lányaim elmentek otthonról, én meg tettem vette a dolgom. Amikor délután hazaérkeztek, rögtön elkezdték mondani. Képzeld anyu!!! Milyen jó, hogy tegnap nem kellett a buszra várnunk. Elmondták, hogy amíg a buszt várni szokták, addig leülnek a megálló padkájára. Előző nap,épp abban az időben, amikor ők a buszt várták volna, egy személygépkocsi beleszaladt a megállóba. És ami a lényege az egésznek---pont oda, ahol a lányaim szoktak ülni. Akkor kaptam megértést arról, miért volt az a furcsa érzés bennem. Az Úr indított imára. Megőrizte és megvédte a lányaimat. Áldom az én mennyei Atyámat, hogy ezt megtette. Ezt azért osztottam meg, hogy figyelj oda arra, amikor az Úr imára hív,legyél engedelmes a hívó szónak Ne halogasd a dolgot, mert életet mentesz meg vele.
Zsoltárok. 91/9-11 Ha az Urat tartod oltalmadnak, a Felségest hajlékodnak, Nem érhet téged baj, sátradhoz közel sem férhet csapás. Mert megparancsolja angyalainak, hogy vigyázzanak rád minden utadon, kézen fogva vezetnek téged, hogy meg ne üsd lábadat a kőben.
|